Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

nagyobb területre tartottak igényt a bővülő árutermelés során. Az uradalmak tulajdonosai igen előnyös pozícióba kerültek a parasztokkal szemben, hiszen adómentességük, vámmentességük jelentős versenyelőnyt hozott magával, következésképpen a jövedelem-felhalmozás is náluk mehetett végbe. A mezőgazdasági újítások, amelyek költségesek voltak, szintén az uradalmi majorságokon figyelhetők meg. Terjedtek az új termelési módszerek és az új állatfajták: az ökör helyetti lóhasználat, a tejelő tehenészetek (svájcériák) kialakítása, a merinói juhfajta tenyésztése stb., amelyek a korábbi gazdálkodástól eltérő feltételeket követelt meg, s egyben komoly beruházásokat igényelt. A jobbágyi-zselléri gazdaság a az uradalmi tőkeráfordításokkal átalakított gazdaságokkal természetesen egyre kevésbé versenyezhetett, az ország nagy részén az úrbéres gazdaság megmaradt a nagybirtok keretén belül működő tradicionális öntermelő - önfogyasztó egységnek, amely a piaccal csak annyiban tartott kapcsolatot, amennyiben kényszerszerű adói azt megkövetelték. Hozzá kell azt is tennünk, hogy valamilyen mértékben minden jobbágygazdaság értékesített (legtöbbször bort vagy gabonát), hiszen pénzkifizetései, pénzben lerovandó adói mindig voltak, legfeljebb a mérték változhatott vidékről vidékre. Az így megjelenő piac - a szó közgazdasági értelmében - nem volt igazi piac, hiszen nagyon sokszor az uradalom vásárolta fel a paraszt fölöslegeit, vagyis ritkán párosult a piac a szabad vásárlói vagy eladói akarattal, amire az is jó példa, hogy az uradalom éppen a helyi vagy legközelebbi korcsmában értékesítette a jobbágytól megszerzett borkészletet. Gazdaságilag nézve a mezőgazdasági konjunktúra mesterséges, a háború által kreált folyamat volt, így addig tartott, amíg a háború folyt. Joggal lehetett azzal számolni, hogy amint tartós béke születik, a felívelő ciklusnak is vége szakad, s a mezőgazdasági árak süllyedni fognak az állami megrendelések hiánya miatt. Az árak hektikus változásait szemlélteti a Dél-Dunántúl legjelentősebb, nevesül a kanizsai piac búza- és rozsárainak változásait bemutató ábránk az 1796-1834 közti időszakra nézve.