Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

gát is. Az uradalmak számára azonban a folyamatnak előnyei is voltak, hiszen az úrbéri rendelettel tisztázódhattak a majorsági gazdálkodás keretei, meghatározódott a törvényes úton elsajátítható robotmunka nagysága, s ezzel racionálisabb irányba lehetett terelni a majorsági gazdálkodás rendszerét. Minderre szükség is volt már ebben az időben, hiszen az állam a szinte sorozatos birodalmi háborúi miatt rá volt szorulva a magyar mezőgazdaság termékfölöslegére, s a lassan nyíló ausztriai városi piacok is egyre jobb külső termékelhelyezési potenciált jelentettek azon magyarországi uradalmak számára, akik piacorientált helyzetben voltak, s jó szállítási kapacitásokkal rendelkeztek. Ezek a nagybirtokok elsődlegesen Nyugat- és Észak Magyarországon helyezkedtek el, avagy a Duna folyása mellett feküdtek. A folyamatos konjunktúra hatására lassan, de biztosan növekedett a majorsági termelés, állandóan több és több földet műveltek meg, s akárcsak Európában, úgy nálunk is megindult egy tájátalakító tevékenység, egy termőföld-nyerési folyamat (erdők kiirtása, mocsarak lecsapolása, stb.). Az eddigi fejtegetéseinkből is látható, hogy a magyarországi földbirtokszerkezetet a nemesi tulajdon és a paraszti haszon tulaj donnák egy rendkívül bonyolult, de ugyanakkor nagyon sok szálon összefüggő rendszere adta. Ezt szemlélteti a következő ábra: Allodiális földek Közös Úrbéres (majorság) haszonvételű telki földek állomány lehet: indusztriális föld vagy allodiális parasztbirtok is (általában: erdő, legelő) (ezen belül: házhely, szántó, rét) Forrás: Kaposi Zoltán: i. m. 1998. 81. p. Ez a földbirtoklási rendszer volt a magyarországi földbirtokszerkezet alaptípusa korszakunkban. Hozzá kell még tennünk, hogy a fenti alapformán kívül egyéb birtoklási típusok is léteztek. A városoknak mint kommunitásoknak jelentős birtokai lehettek, pl. a nagy alföldi mezővárosoknak határa akár a százezer holdat is elérhette. Az alföldi tanyásodási folyamat a paraszti árutermelő kisbirtokok születését hozta magával, ahol a lakóhely és a termelőhely (telephely) sajátosan egybeesett. A nemesi közbirtokosságok kollektív rendelkezési jogot alakítottak ki önmaguknak, különösen a Dél-Dunántúlon és Északkelet-Magyarországon voltak gyakoriak az ilyen települések. A katonai határőrvidéken is eltérő jogrendszerrel bíró települések jöhettek létre, s akkor még nem is beszéltünk az erdélyi vidékekről, a székelységről stb. A példák még szaporíthatóak, egy azonban bizonyosnak tűnik: a fentebbi séma, a nagybirtok-típusú földbirtokrendszer az ország nagyobb részén meghatározó volt.