Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

foglalkozott, és Berzence községgel, aki Tito szomszédságában van. Ebben a községben délszlávok is laknak, és önbírálat magam felé, hogy nagyobb súlyt nem fektettünk erre. Ezért, itt a Tito szomszédságában lévő Berzence községben azAVH-val karöltve, nem értek egyet a főhadnagy elvtárssal, aki mondta, hogy nem segít nekik a lakosság. Igenis segítséget nyújtunk az ÁVH-nak, ha átjönnek a diverzánsok. A délszlávok ebben nagy segítséget nyújtanak..."

m A bírálat látszólagos bátorságának az a magyarázata, hogy a megyében élő délszlávok lojalitását demonstrálta. A délszlávok lojalitásának hangoztatása ideológiai szempontból is fontos volt. Kifejezésre kellett juttatni, hogy a nemzetiségi dolgozók az épülő szocializmus oldalán állnak. Készek azt megvédeni a - fasisztává lett - velük azonos nemzetiségűekkel szemben is. A kérdés fontosságát mutatja, hogy megfelelő tárgyalása érdekében az AVH képviselőjével való egyet nem értést is lehetővé tette a pártértekezlet koreográfiája. Megállapítható továbbá, hogy a decemberi pártértekezlet nagyobb figyelmet fordított - legalábbis a szavak szintjén - a Somogyban élő délszlávokra, mint a januári pártkonferencia. Érdekes viszont, hogy decemberben egyetlen konkrét esetet sem ismertettek a diverzánsok átdobásával kapcsolatban, noha sűrűn hivatkoztak rá. A jugoszláv állampolgárok által írt levelek pedig egyáltalán nem kerültek szóba. Varga Flórián hozzászólásához még visszatérve, csak részletkérdés, hogy az ÁVH őrvezetőt főhadnagynak titulálta. Az is lehet, hogy előzőleg a jegyzőkönyv adta meg tévesen a rangot. A pártértekezleten a megyei választmányi tagokról folytatott vita során elhangzott még néhány utalás az üggyel kapcsolatban. Jellemző az ügy általános alkalmazhatóságára, hogy vele kapcsolatban a Csurgói járás sajátos helyzetére hivatkozva egymásnak motivációjukban ellentmondó megállapítások adódtak. A dicséret szándékával hangzott el, hogy „...a Csurgói J. B. éppen ezért, mert határmenti járás, jó és komoly munkát végez."

144 Bíráló éllel szögezték le viszont, hogy „...a Csurgói járás határmenti járás, sok problémával, legyengült pártszervezetekkel és nagyon sok ellenséggel..."

145 Atitoizmus elleni harc, természetesen, a kádercserék tárgyalását is megihlette: „...16 ellenséges kulák elemet, vagy titóista ügynököt váltottunk le..."

146 Végezetül: a megye felsőbb pártfórumainak szerepéről megállapítható, hogy a szovjet-jugoszláv viszállyal kapcsolatban sem terjedt ki az önálló álláspont kialakítására. A kérdés tárgyalásának alapjául - a vizsgált esetek mindegyikében - a legfelsőbb pártvezetés irányelveinek mechanikus átvétele szolgált. A magyar pártvezetés véleménye pedig Moszkva mindenkori álláspontját tükrözte. A pártértekezletek és a pártkonferencia résztvevői nem is csináltak titkot az igazodás irányából. Megfelelő teatralitással, csak annyiban akarták önállóságuk látszatát megőrizni, hogy az irányelvek önkéntes elfogadását hangsúlyozhassák. Az egyáltalán szóba kerülő, helyi jellegű-, vagy egyedi történéseket is oly módon tárgyalták, hogy az előre gyártott keretbe illeszkedjenek. A tények átcsoportosításán túl, gyaníthatóan „tények" gyártására is sor került. *** 143 Uo. 297. p. 144 Uo. 306. p. 145 Uo. 146 Uo.