Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

Szőnyi Tibor 1948. július 3-án a megyei pártfunkcionáriusok értekezletén elmondott beszédének jegyzőkönyvi ismertetése „Szőnyi elvtárs röviden ismerteti a vezetőség állásfoglalását, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatait, mely 3-4 hónap tanácskozásai során jött létre. A Tájékoztató Iroda ülésén részvettek a szovjet, román, bolgár, magyar, lengyel, francia, olasz és albán kommunista és munkáspártok delegáltjai. Hangsúlyozza, hogy ezen az ülésen nem jelent meg a Jugoszláv Kommunista Párt képviselete. Határozatba foglalták ezen az ülésen, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetői eltértek a marxi-lenini irányvonaltól. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kezdeményezésére foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Elhangzott az ülésen, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői: Sztálin és Molotov elvtársak már korábban levelet intéztek a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőihez, melyben jóindulatúan felhívták figyelmüket arra, hogy a megadott és helyes irányvonaltól eltérően vezetik a jugoszláv népet. Ez az eltérés röviden az alábbiakban nyilvánul meg: A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői barátságtalan politikát folytatnak a Szovjetunióval szemben. Megnyilvánul abban is, hogy a Szovjetunió megbízottait a jugoszláv hatóságok megfigyelés alatt tartották és úgy viselkedtek ezekkel szemben, mintha ellenséggel állanának szemben. Többször hangzottak el kijelentések a jugoszláv vezetőktől, hogy a Szovjetunió nem a helyes és egyenes úton van. A jugoszláv kormány a parasztsággal kapcsolatban teljesen tévesen foglal állást, ugyanis egy egységes osztálynak tekintik. Ebből következik az, hogy lehetőségét látják annak, hogy a falu békésen jut majd a szocializmushoz, nem látják azt, hogy a parasztság egyáltalán nem egységes, sőt az ellentét a zsíros kulákparasztok és a szegényparasztok között mindig nagyobb lesz. Nem látják be azt, hogy a zsíros parasztot korlátok közé kell szorítani, mert különben ismét magukhoz ragadják a szegényparasztok vezetését. Nem vették figyelembe azt a lenini-sztálini tanítást, hogy a parasztság vezetése feltétlen, és minden körülmények között a városi, ipari munkásság kezében kell, hogy legyen. Szükséges a kis csoportokba tagozódó parasztságot a munkásság vezetésével tömöríteni a közös harcok megvívására. Megnyilvánul a jugoszláv vezetők helytelen politikája még abban is, hogy a pártnak a szerepe kisebbségben áll az összes többi szervek, de főleg a Népfront szerepe mellett. Jugoszláviában a Népfront irányítja az országot, sőt a pártot is, holott fordítva kellene, hogy legyen. Teljesen elvész a párt szerepe. Tito elvtárs nyilatkozata szerint a Népfront programja teljesen azonos a Kommunista Pártéval, ami azt jelenti, hogy az a négymilliós tömeg, mely a Népfrontba tömörül, magáévá tette a szocialista és kommunista célkitűzéseket. A Jugoszláv Kommunista Párt a kormányzásban nem egy választott szervként tölti be szerepét, hanem vezetői túlnyomó részben csak behívott tagként számítanak, és nem a nép által választott szervnek van tekintve. Jugoszláviában a kommunista párt egy zárt szekta jellegét képezi, titokban dolgoznak csak, senki nem tud róluk, senki nem ismeri a vezetőket, és az elvtársakat majdnem hogy szégyellik tagságukat. Ott a párt egy zárt, egy egészen titkos szervezetként működik, így lehetetlenné teszi azt, hogy a tömegek lássák a párt célkitűzéseit, lássák azt, hogy kik, hova és