Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban

Melyek lehetnek a nemzet céljai, és milyen tervek szolgálhatnak alapul ezek megvalósításához? Az elsődleges cél természetesen az ország felszabadítása a török uralom alól. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy míg A török áfiumban egyértelműen e cél, a Habsburg-birodalom keretei között történő gyakorlati megvalósításának elméleti megalapozását tartotta Zrínyi a leglényegesebbnek, addig a Vitéz Hadnagyban és a Mátyás-elmélkedésekben ezzel azonos jelentőségű, fontosságú törekvésként jelentkezett a Habsburg-birodalomtól való teljes elszakadás, azaz az ország függetlenségének kivívása, önálló nemzeti királyság megteremtése. Az általa a nemzet elé kitűzött legfőbb célnak, az említett műveiben fellelhető módosulását elsősorban az, a II. Rákóczi György meggondolatlan és felelőtlen lengyelországi hadjáratának következményei nyomán létrejött politikai konstelláció magyarázta, amelyben nem csupán Rákóczi királyságának reménye foszlott szerte, hanem egyúttal lehetetlenné vált az önállósodási kísérletek bázisát jelentő Erdélyre való támaszkodás - és mindezeket tetézendő - bármikor számítani lehetett a török támadására. Zrínyi az új helyzetnek megfelelően, a saját honvédelemi reformtervezetének gerincét adó A török áfiumban, a nemzet felrázása, cselekvésre sarkallása után, alapvetően a törökkel szembeni sikeres védekezés és támadás koncepcióját szándékozott bemutatni, elfogadtatni és ennek gyakorlati megvalósítását elvi síkon megalapozni. A hadviselés hatékonyabbá tételéhez feltétlenül szükségesnek tartotta a szakítást a honvédelem rosszul működő, más területeken is jelentkező súlyos gondok kialakulásához vezető formáival és elemeivel, így a meglátása szerint a hadkiegészítés már elavult, korszerűtlen és eredménytelen módjaival és a jelenlétükkel a határvédelem területén igen komoly problémákat indukáló szabad legények csoportosulásaival. A jobbágyok, a parasztság katonai szolgálatára a továbbiakban is számított, igaz már az általa mielőbb felállítandónak tartott, állandó hadsereg keretei között. Nem úgy a kóborló, fegyelmezetlen, magukat gyakran fosztogatásból fenntartó általában csupán igen rövid ideig egy helyen, ugyanazon kapitány parancsnoksága alatt és ugyanazon társak között tartózkodó, és ezért szükségszerűen alacsony harci értékű „katonákra", akik közül csupán a szemléletüket megváltoztatni hajlandók számára tartotta lehetségesnek a honvédelemben való további részvételt, természetesen már szervezett katonai kötelékben. Zrínyi azonban nem csupán a határvédelem ezen ideiglenes, rosszul működő eleménél, hanem a nemesség körében is szükségesnek tartotta a honvédelemmel kapcsolatos felfogás gyökeres megváltozását. Korábban már szóltunk róla, hogy mennyire elítélően nyilatkozott a hazájuk sorsáért semmilyen felelőséget nem érző, ifjú nemesekről, valamint csak az irreguláris hadviselést elfogadó előkelőkről. Mindenképpen fontosnak vélte ezért a nemesség tagjainak meggyőzését a mihamarabbi cselekvés fontosságáról, továbbá a szervezett, reguláris hadrendben harcoló csapatok hatékonyságáról és a magyar honvédelem alapját képező irreguláris végvári taktika egyoldalúságának hátrányairól. A fentebb leírtakból kirajzolódhat tehát, hogy Zrínyi honvédelmi reformkoncepciójának lényege: egy állandó, nyugati reguláris taktikát követő, nemzeti hadsereg létrehozása, valamint a már meglévő keretek, azaz a végvárrendszer és az azon alapuló hadviselés korszerűsítése, hatékonyságának növelése. A terv szerint az első lépésben felállítandó állandó hadsereg a végvárakkal és az azokban állomásozó katonaság-