Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

milyen irányban vezetik, milyen célért küzdenek. Zsujovics elvtárs, a Jugoszláv Kommunista Párt régi, forradalmi vezetője, mikor látta a helytelen eltérést és erre figyelmeztette a párt többi vezetőit, letartóztatták, mert helyeselte Sztálin elvtárs figyelmezhető levelét. A Tájékoztató Iroda megbélyegzi ezt a cselekedetet. A Jugoszláv Kommunista Párt a Szovjetuniónak ezt a levelét visszautasította, és mint egy idegen beavatkozást bírálta el, nem úgy, mint egy segítő, a hibák kijavítására irányuló jóindulatú figyelmeztetést. Ugyanebben az időben elhatározta a jugoszláv kormány a kisipar és a kiskereskedelem államosítását, ami igen elhamarkodott cselekedet volt. Komoly válságok jelentkeznek máris a jugoszláv lakosság ellátása körül. A jugoszláv vezetőktől többször hangzottak el olyan kijelentések, hogy már ott tartunk Jugoszláviában, hogy a kapitalizmus maradványait teljesen felszámoltuk. Ez nem igaz. Mert ahhoz, hogy a kapitalizmust teljesen fel lehessen számolni, ahhoz elsősorban szükséges a kulákparasztság megfelelő korlátok közé szorítása. Ehhez pedig hosszú előkészületekre van szükség, nem elegendő egy íróasztali beszélgetés során megszületett határozat. A Jugoszláv Kommunista Párt nem fogadta el a Tájékoztató Iroda meghívását az értekezletre, és ezzel a távolmaradásukkal mintegy kiközösítették magukat az európai és a világ kommunista pártjai sorából. Mi az oka annak, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt ilyen hibákat követett el és ilyen magatartást tanúsít? Először is, túlbecsülték saját erejüket. Elfelejtették, hogy a szabadságukat először is a Szovjetuniónak köszönhetik, éppen úgy, mint a többi európai kisállamok is. De nemcsak túlbecsülték saját erejüket, hanem igen nagy mértékben az imperializmus befolyása alá kerültek. Nem látják azt, hogy nincs 3 út, csak 2, vagy a Szovjetunió, vagy Amerika. Tito és a többi kommunista vezetők a jugoszláv nép előtt halványként vannak tisztelve a partizánharcokban elért nagy hősiességükért, de ez a tény nemhogy nem mentesíti, hanem mégcsak jobban növeli a hiba súlyát és növeli a felelősséget. A múltban szerzett érdemek egyáltalán nem mentenek a következményektől. Jugoszláviában a pártélet nagyméretű hiánya és az a tény, hogy a parasztság vezetése, nagyon helytelenül, a kulákság kezében van, vezetett ide, a bekövetkezett eseményekhez. Pedig tudniuk kellett volna a jugoszláv kommunista vezetőknek, hogy ebben a kérdésben nincs 3. út, a vezetés vagy a munkásság, vagy a tőkések kezében lehet csak, és kétségtelen, hogy melyik esetnek kellene fennállnia. Mindezekre a tényekre Jugoszláviának a válasza az volt, hogy egyszerűen kibújt a meghívás alól, és azzal vádolja a többi kommunista pártot és vezetőiket, hogy könnyelműen, megfontolatlanul hozták meg a határozatokat. Ez a válasz nem egyéb, mint egyszerű kibúvó. Jogosan kérdezheti bárki, hogy most mi lesz a kibontakozás útja. A Tájékoztató Irodának a válasza erre az, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetői vagy belátják a tévedést és sürgősen helyes útra térnek, vagy más vezetőket kell választani. Nekünk igen fontos -folytatta Szőnyi elvtárs -, hogy az eseményekből levonjuk magunk számára a tapasztalatokat. Nálunk is, a mi pártunkban is vannak hibák kétségtelen, de mi örömmel fogadjuk a hibáinkra irányuló bírálatot, mi önkritikát tudunk gyakorolni magunk felett, és elsősorban ez lehet szilárd alapköve szervezeti életünk-