Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

nek, pártéletünknek, a jobblétért, a szebb jövőért, a szocializmusért vívott harcunknak. A bírálatból mi tanulni tudunk, tanulni akarunk és tanulni fogunk. Tisztelt Elvtársaim! - folytatta Szőnyi elvtárs -, hogy fogadta a mi pártunk a Tájékoztató Iroda határozatait? Először megdöbbenve, de aztán szilárdan és visszavonhatatlanul kimondtuk a határozatot: Egy emberként állunk a Szovjetunió, Sztálin elvtárs oldala mellé! Mondanunk sem kell, hogy az események következtében a magyar reakció azonnal munkába állt és próbálkozott a tömegek között, de különösen falun a helyzetet kihasználva zavart kelteni, a pártba és Rákosi elvtársba helyezett bizalmat megingatni. A mi vezetőink azonban időben munkához láttak, megkezdték a felvilágosító agitációt, nem engedték, hogy a tömegek a másik oldalról tudják meg a jugoszláv eseményeket, hanem nyíltan feltárták elvtársaink előtt a való helyzetet. Ennek köszönhetjük, hogy semmi baj, semmi kellemetlen utóhatása a jugoszláv eseményeknek nálunk nem volt. A magyar közmondás azt mondja, hogy a kár haszonnal jár. Igen, a Jugoszláv Kommunista Párt vissza fog térni, ha kerülő úton is, a helyes irányvonalhoz, hogy ezután annál erősebb legyen, annál erősebb és megingathatatlanabb erővel folytassa a harcot a szocializmusért, mert így kívánja, helyesebben így akarja a jugoszláv nép. Nekünk az az álláspontunk és szilárd elhatározásunk, hogy bárhogy is alakulnak a dolgok, a dolgozó magyar nép mindig és mindenkor a Szovjetunió és Sztálin elvtárs oldala mellett fog állani. " Szőnyi Tibor - értekezleti felszólalásokra adott - válaszának jegyzőkönyvi ismertetése ,A vita befejezése után Szőnyi elvtárs nagyjában összefoglalva válaszol a felszólalóknak. Megállapítja, hogy a felszólalásokból ítélve, lényegileg egyetértenek az elvtársak pártunk vezetőinek határozatával ebben a kérdésben. Rátér az új tagok szerepére is. Nem helyesli, hogy az új tagokat az elvtársak többnyire reakciósoknak bélyeg zik meg. Nem lehet csodálkozni, ha ilyen nagy fordulat, ilyen meglepő esemény megingatja az új tagok hitét, bizalmát, meggyőződését. Ezeket fel kell karolni nekünk megingathatatlanoknak, fel kell világosítani őket és meg kell győzni őket a mi irányvonalunk, a mi utunk helyességéről. Ha aztán vannak közöttük valóban megátalkodott és gyökeresen reakciósok, azokat könyörtelenül ki kell zárni sorainkból, nehogy a jóindulatú, de még tájékozatlan elvtársainkat is megmételyezzék. A Magyar Dolgozók Pártja szervezeti szabályzata értelmében járjunk el ezekkel szemben. Új tagjainkat, de a régieket is tanítani, oktatni kell nekünk, a párt élcsapatának, a párt funkcionáriusainak. Az oktatásra kell a jövőben a legnagyobb súlyt fektetnünk. Nem helyes az elvtársaknak az a felfogása - állapítja meg Szőnyi elvtárs -, hogy a párthelyiségben a pártnapokon az emberek saját egyéni ügyeiket ne hozzák elő. Igenis előkeli hozni a bajokat. Hol keressenek az elvtársak orvoslást bajaikra, ha nem nálunk, a pártban? Mi azt akarjuk, hogy pártunk mindenkor és mindenhol a nép háza legyen, ahova mindenki bizalommal jöhet bármilyen ügyes-bajos ügyben is, mert tudja, hogy ott meghallgatásra talál. Nem fordulhat elő nálunk az az eset, mint Jugoszláviában, ahol a pártnapokon nemhogy vitába bocsátkozni, hanem még hozzászólni