Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között
A lakosság ugyanis félt a határőrségtől. Pedig a becsületes dolgozóknak nem volt okuk a félelemre. Annál inkább az imperialisták zsoldjában állóknak. Aki tehát fél, az vagy ellenség, vagy nincs még megfelelően felvilágosítva. Ebből következően, ha valaki nem akart gyanúba keveredni, még inkább az AVH rendelkezésére kellett állnia. A provokációkkal kapcsolatos általános szólamok és a felvilágosítás semmitmondó volta az együttműködés egyoldalú jellegére utaltak, azaz az ÁVH-nak való kiszolgáltatottságra. Propagandában nyilván nem volt hiány. így az AVH dönthette el, hogy ki a megfelelően tájékozott, illetve kinek az együttműködési készsége kielégítő. A hozzászólásból az is kiderült, hogy a félelem eloszlatása céljából az AVH még többet fog a dolgozók nyakára járni. Az őrvezető üzenete tehát a lakosság számára: féljetek, mert az ÁVH-tól nem szabad félni. Az ellentmondásos követelmény még félelmetesebbé tehette az ÁVH-t. Ehhez járult még a célzás Somogy gyenge átlageredményére. A félelem alaptalanságának hangoztatása dezinformációs célokat is szolgálhatott. A hatalom által zaklatott egyének így elszigeteltebbnek és kiszolgáltatottabbnak érezhették magukat. A szovjet példa sulykolása is árulkodó volt. A szovjetek sokkal előbbre tartanak. Követésükhöz egyre inkább fokozni kell az iramot. Aki nem akar félni, annak mókuskerékben kell rohannia. A fegyveres testület hatékonyabb segítésének és a termelés fokozásának összekapcsolása csak növelhette a hajszoltság érzését. Veisz után a Központi Vezetőség tagja, Nagy Imre szólalt fel a Politikai Bizottság nevében. Témánk szempontjából e hozzászólás azért érdekes, mert Nagy Imre egyetlen szóval sem említette Titót és országát. Pedig erre könnyen találhatott volna alkalmat, mivel hosszan ecsetelte a somogyi pártmunka terén megmutatkozó hibákat. Például - a pártértekezlet szellemiségének megfelelően - Jugoszlávia közelségével indokolhatta volna a hatékonyabb pártmunka szükségességét. A Nagy Imre által megnevezett három „gyenge láncszem", a pártépítés, a begyűjtés és a kádernevelés, különkülön is kapcsolatba hozható az ellenség tevékenységével. Nagy azonban az ellenségről csak általánosságban beszélt, mint gazdasági és ellátási rémhírek terjesztőjéről. A kulákok elszámoltatása kapcsán is csak a követelmények betartatásáról szólt. Bár beszéde végén nemzetközi összefüggésekre is utalt, „a hatalmas nagy békefront magyarországi szakaszának" megerősödésénél nem ment tovább. Angliát is csak a hús fejadag szempontjából említette. 139 Nagy Imre - Titóval kapcsolatos - hallgatásának okai a pártértekezlet jegyzőkönyve alapján nem deríthetők ki. Kritikája azonban a pártvezetés Somogy megyével szembeni elégedetlenségére utalt. Erről a megyei pártbizottság nyilván nem Nagy hozzászólásából értesült először. A megyének - a titóista fenyegetésből eredő - sajátos helyzetére való hangsúlyosabb utalás, a háborús készülődésen túl, talán azzal is magyarázható, hogy a megyei pártbizottság kifejezésre akarta juttatni, tisztában van a teljesítmény fokozásának szükségességével. A somogyi pártfunkcionáriusok számára pedig kedvezőbb volt a termelés növelését Tito fenyegető közelségével magyarázni, mint az addig elért gyenge eredményekkel. 139Uo. 264-271. lapig van rögzítve a jegyzőkönyvben Nagy Imre hozzászólása.
