Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

A további hozzászólók között egyszerű emberek is akadtak. Egyikük azzal tűnt ki, hogy Tito hivatalos megítélésének megfelelően, de egyéni stílusban beszélt: fagyon jól tudjuk, hogy nem messze a határhoz itt van Tito bandája, aki meg szeretne bennünket egy kazán vízbe fojtani. Aki gyilkos gazember. Nincs messze az az idő, amikor saját népe fogja neki megmondani, hogy elég volt. A mi szemünkben Tito nem egyéb, mint egy karácsonyfa, az a feldíszített karácsonyfa, melyet a szemétdombra dobnak, ő csak egy szemétre való lerombolt karácsonyfa, azért ne kicsinyeljük le az ő erejét se, legyünk mindig harcra készek, nehogy a túloldalon gyújtogatok egy szikrája szabad hazánkat lángba borítsa. Legyünk mindig éberek."

140 Mindez lehet a hozzászóló asszony önálló produkciója, de jól sikerült szájbarágás eredménye is. Egy siófoki funkcionárius hozzászólása azért érdemel figyelmet, mert a titoizmust a Balaton környékével is kapcsolatba hozta: „... és mikor a II. Pártkongresszus határozatainak a megvalósításáért harcba indultak a Siófoki járás kommunistái, először az ellenség elleni kérlelhetetlen harc kérdéseit kellett tisztázni, mert mi a Siófoki járás kommunistái a Balaton partján élünk, ahol az imperialista háborús gyújtogatok hazai ügynökei, kémek és diverzánsok, volt horthysta magas rangú katonatisztek, tisztviselők és minden egyéb ellenséges elemek előszeretettel húzódtak meg, és igyekeztek politikai és gazdasági életünk különböző funkcióiba beépülni, akik titóista kapcsolataikat a falu kizsákmányolóival, kulák és spekuláns elemeivel szélesítették ki."

l4i A funkcionárius hosszúra sikerült mondatát a Balaton környékén élők és megfordulók bizonyos elemei ihlethették. A déli part bizonyos részeit már a két világháború között is előszeretettel látogatták a középosztály tagjai. Nyilván kapcsolatba kerültek, a mindennapok szintjén, az ott élő emberekkel is. Mindez az ötvenes évekre sem tűnt el nyomtalanul. Ebből következően a Balaton-part osztályellenséggel fertőzött vidéknek számított egy pártmunkás szemében. Az osztályellenség jelenléte ideológiai szempontból összefonódott a kulákkérdéssel, mivel a kulák is osztályellenség. A Tito-üggyel való összekapcsolás pedig megfelelt a párt aktuális irányvonalának és a pártértekezlet szellemiségének. Általa a siófoki funkcionárius - éberségét bizonyítva - alkalmasságát is igazolhatta. Olyan felszólalás is akadt, mely a politikailag kevésbé aktívakat volt hivatva mozgósítani. Cs.-né, a nagyatádi fonalgyár dolgozója saját példáját kínálta fel mások okulására: „...Eddig magamat megnyugtattam, hogy családi ügyeim lekötnek és csak kevés időt tudok fordítani a pártmunkára. De látom, ott a Tito szomszédságában, hogy ellenségeink újból készülnek ellenünk. Látom Korea példájából, hogy politikailag, gazdaságilag erősebbé kell tennünk országunkat; meggyőződésem ma már, hogy semmi sem lehet sok, amit Pártunkért és dolgozó népünkért, épülő szocializmusunkért tehetek."

141 Az életrajzi és tanmeséi elemekkel átszőtt hozzászólás a hivatalos helyzetértékeléshez is igazodott. Ha a munkásnő politikai képzettségét nem becsüljük alá, akkor is előzetes eligazításra utal az elmondottak hibátlansága. A csurgói Varga Flórián hozzászólásában a bírálat és az önbírálat eszközével is élt: „... Gábri elvtárs több járást és több községet felhozott, de pont a Csurgói járással keveset 140 Uo. 276. p. 141 Uo. 288. p. 142 Uo. 291. p.