Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

színvonalon állanak, segíteni fogják, a jövőben még jobban mint eddig, a pártszervezeteik munkáját, segíteni fogják a nemrégiben megválasztott alapszervi vezetőségeket napi problémáik, amelyek tulajdonképpen közös problémák is, megoldásában és végrehajtásában. Segíteni fogják azzal, hogy rendszeresen meglátogatják, tanácsokat adnak és tapasztalataikat átadják, közös rendezvényeket rendeznek, segítenek az oktatási év sikereinek kifejlesztése terén. Szóval és röviden elvtársak, segíteni fognak mindenben, amiben tudnak, úgy a pártszervezeteknek, mint a tömegszervezeteknek és a DISZ-nek."

135 Ezek után Veisz őrvezető - a hagyományos pártzsargon és a kádernyelv fordulataihoz képest - meglepően nyílt kijelentéseket tett: „Elvtársak! Meg kell mondanunk, hogy én magam is, de többen mások is találkoztunk olyan jelenséggel, hogy a határmenti dolgozók félnek a határőrségtől, valamint a határőrség beosztottjaitól. Ez pedig csak arra enged következtetni, hogy a dolgozók itt Somogy megyében, mint egykét helyen még másutt is, nincsenek tisztában határőreink feladatával, határőrségünk munkájával. Ez az oka annak, hogy idegenkednek és még talán félnek is tőlünk."

136 Ezután Veisz László arra kérte a pártértekezlet résztvevőit, „hogy jó kommunista népnevelő és felvilágosító munkával ismertessék odahaza a járásokban, községekben és falvakban azt, hogy az Államvédelmi Hatóságunk nem más, mint a dolgozó népünk ökle. Pártunk fegyveres ereje. Ismertessék azt, hogy a Határőrségünk milyen szép és megtisztelő feladatot kapott a dolgozó nép államától, és ismertessék azt, hogy határőreink milyen nehéz, fáradságos és áldozatos munkát végeznek a békés építő munka megvédelmezése érdekében. Mondják el azt, hogy tőlünk nem kell félni senkinek sem, aki becsületes úton jár, nem kell félni senkinek sem, csak azoknak, akik az imperialisták zsoldjában állnak, mint Tito ügynökeinek, akik országunkba behatolva kémkedni, vagy romboló munkát végezni akarnak. Ismertessék odahaza azokat a sorozatos provokációkat, átlövéseket, átdobásokat, amelyekkel határőreink nap, mint nap találkoznak, és azokat sikeresen hárítják el. Mondják el odahaza, hogy mi is a dolgozó nép fiai vagyunk, és minden cselekedetünk, minden munkánk a dolgozó nép érdekében történik, és akkor kellene félni tőlünk, akkor kellene elítélni minket, ha ezt egy pillanatra is elfelejtenénk, vagy nem ennek a szellemében cselekednénk."

131 A hozzászólás hátralévő részét nagyrészt az együttműködéssel és a pártértekezlet méltatásával kapcsolatos szólamok tették ki. Az egyik megjegyzés azonban még figyelmet érdemel: „Ez az értekezlet hivatott arra, hogy Somogy megye elég gyengének mondható átlageredményét kijavíthassuk, illetve a kijavítás irányát és tervét megszabjuk."

138 Az idézet a gazdasági eredményekre vonatkozott. Nem egyértelmű, hogy a bírálat éle ki ellen irányult. Ha azonban az - előbbiekben ismertetett - önbírálattal összefüggésben vizsgáljuk, világossá válik, hogy a megye „dolgozói" ellen. A hozzászólásból kiderült, hogy a határőrök kielégítően ellátják feladatukat, megvédik a határt. De még le vannak maradva példaképeik, a szovjet határőrök mögött. Még nem rakták le a szocialista határvédelem alapjait. A lemaradás oka abban keresendő, hogy a határőrök és a határvidéki lakosság között nem alakult ki megfelelő együttműködés. 135 Uo. 136 Uo. 262-263. p. 137 Uo. 263. p. 138 Uo.