Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Bősze Sándor: A kaposvári szovjet emlékmű felépítése (1945)

augusztus elején már úgy ítélte meg, hogy az emlékmű 1 millió pengőnél is többet fog elvinni a megyeszékhely kasszájából.

62 A fenti kiadások összege is erősen megközelítette az 1 310 000 pengőt. A rendelkezésünkre álló források

63 mennyisége, ezek típusa, illetve rendezettségi állapota nem engedi meg számunkra, hogy pontosan leírhassuk azt a számot, amelybe végül is került a városnak és a megyének az építmény. A megközelítő értéket azonban kiszámíthatjuk. A polgármester hivatal iratai között találhatunk olyan utalványokat, amelyek nem részletezik a kifizetés jogcímét, hanem csak annyit írtak, hogy a bennük szereplő pénzt az orosz hősi emlékmű felállítási költségeire fordították. Ezen bizonylatok összeadását követően megszületett eredmény, az ezekben elszámolt további 805 234 pengő valószínűleg munka- és fuvardíjakat is tartalmazott.

64 Azt is tudjuk, hogy a szovjet építésvezetőknek szintén megtérítették az obeliszk építésével kapcsolatos költségeiket. Julajev őrnagy például július végén 11 052 pengőt vett fel a városi pénztárból,

65 egyébként kiegyenlíttette egy 7000 pengős festmény és 525 pengős fényképalbum nyugtáját is. Az augusztus 20-i avatási ünnepség 145 621 pengőbe került Kaposvárnak. Ebben benne foglaltatott a 36 orosz zenész által elfogyasztott ebéd, az avatási bankett, valamint a városháza és környékének ünnepi megvilágítás számlája. E szerint az emlékmű létrehozásával kapcsolatos kiadások meghaladták a 2 milliót, sőt egészen bizonyosan elérték a 2 279 432 pengőt. A megyeszékhelyre ugyanakkor még egy másik tehertétel is nehezedett. A korabeli szóhasználattal élve, „Somogy vármegye közönsége" számára ugyanis a város előlegezte meg a nagybajomi emlékmű építéseinek költségeit. Kaposvár képviselő-testületének májusi határozatát és a nemzeti bizottság átiratára válaszolva hat pénzintézet

66 adta össze a kért 500 000 pengő hitelt, amelyet a város közüzemeinek kezessége mellett - egy évre nyújtottak 8 %-os kamatra. A városi mérnöki hivatal másfél hónappal később már azt jelentette a polgármesternek, hogy a félmillió pengőt 150 000-rel túllépték. Andorka műszaki tanácsnok ekkor egy 600 000 pengős kölcsön felvételét javasolta a város vezetőjének. Egy héttel utóbb, a július 17-ére összehívott közgyűlés elfogadta Boór István polgármester előterjesztését és egyhangú határozattal döntöttek a kölcsön felvételéről. A nyolc érintett kaposvári pénzintézet augusztus 3-án tartott együttes ülésén arra a konklúzióra jutott, hogy „a mostani nyomasztó pénzhiány mellett egyelőre csupán 300 000 pengő kölcsönt tud[nak] Kaposvár város rendelkezésére bocsátani, ugyanolyan megosztás [szerint], mint ahogy előzetesen [az] 500 000 pengő kölcsönt folyósított[ák).

,,e7 A feltételek azonban kedvezőtle62 SML polgm. 2523/1945. 63 Az építkezés bizonylatai - például a napszámbérek kifizetése - nem ismertek a számunkra. Jóllehet a Somogy Megyei Levéltár őrizetébe kerültek iratok az egykori városi számvevőségtől, amely a pénzügyi ellenőrzést látta el, ezek rendezettségi állapota nem engedi még meg a kutatásukat. 64 SML polgm. 2523/1945. 65 Uo. 66 Uo. A Dunántúli Bank és Takarékpénztár Rt. 120 000, a Magyar Általános Hitelbank kaposvári fiókja 120 000, a Kaposvári Kereskedők és Iparosok Takarékpénztára Rt. 30 000, a Kaposvári Takarékés Hitelszövetkezet 20 000, a Kaposvári Bank Rt. 40 000, a Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztár Rt. 50 000, az Alsódunántúli Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet 40 000, a Kaposvári Takarékpénztár Rt. pedig 80 000 pengő kölcsönt nyújtott a városnak. 67 Uo.