Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

b) Szökések a Sopron környéki táborokból A nyugat-magyarországi táborokból végrehajtott szökésekről több vissza­emlékezésből is tájékozódhatunk. A lakosság segítsége a civil ruha beszerzésben, a menekültek utazásának megszervezésében, a szökésben lévők bújtatásában mutatko­zott meg. A legtöbb esetben a Budapestre való felutazás sem volt egyszerű, a magyar­jugoszláv határ megközelítése pedig még bonyolultabb volt. A fertőszentmiklósi (Bregenc és majori) táborokból szökni akarók igen gyakran a magukkal hozott (len­gyel) kincstári felszerelések vagy a tábor tulajdonát képező pokrócok eladásából nyert pénzen Sopronban anyagot vásároltak, amelyet a szabó mesterséghez értő internáltak segítségével Hajós Imre fertőszentmiklósi szabó mester varrt meg. A szökések sikeré­ben nagy szerepe volt a Fertőszentmiklóson élő dr. Varga Ferenc községi orvosnak is. Dr. Varga jól beszélt németül, így közvetítő nyelvvel megértette magát az ottani len­gyelekkel, bizalmas kapcsolatba került Karol Mirek ezredessel, a tábor rangidős tiszt­jével, Feliks Gosslar századossal, Zbigniew Godymirski főhadnaggyal, dr. Tadeusz Benesek orvos főhadnaggyal, Wladyslaw Knepowski hadnaggyal és másokkal. „Ez a ­kezdetben szűk - baráti kör egyre bővült, különösen amikor az internáltak előtt nyil­vánvaló lett Varga dr. németellenes és őszintén humanista gondolkodása. A felsorolt tiszteknek közvetlen kapcsolatuk volt Budapesttel, csupán már egy olyan személyre volt szükség, akinek a lakásán polgári ruhába öltözhetnek. A községi orvos személyé­ben megtalálták ezt a segítőt. Az elsőkét lengyel akik [dr. Varga - L. I.] rendelőjében átöltözve Pestre távoztak: CzesXaw Bilinski lublini és Ludwik Ptak wieliczkai kadétok voltak." Távozásuk körülményeit doktor Varga a következőképpen idézte fel: „Ők a [budapesti lengyel - L. I.] követség teherautóján (?) hagyták el a községet (Fertőszentmiklóst), lakásomon átöltözve, várva arra, hogy udvarunkra a kocsi meg­érkezzen. " Faragó Sándor kapuvári múzeumigazgató szerint 84 az előbbiekhez hasonló esemény gyakran előfordult. A szökésre parancsot kapó személyek a községi orvos lakásán civil ruhába öltöztek s az értük küldött gépkocsival Budapestre utaztak. Né­hányszor doktor Varga személyesen is közreműködött: „Több esetben - írta visszaem­lékezésében - magam is vittem fel kis Opel gépkocsimon lengyeleket Budapestre a Hősök-terére, ahol megbízottak várták már őket. Decemberben (1939) kezdte ellen­őrizni a csendőrség az eszterházi, fertőszentmiklósi csapodi és a petőházi állomást úgy, hogy akkor már polgári ruhában is nehéz volt elhagyni a községet. 1939 novem­ber legvégén, vagy december elején Wertanowicz százados volt nálam. Ott töltötte az éjszakát és hajnalban a celldömölki vonattal akart továbbutazni, mert értesítést ka­pott, hogy felesége és két gyermeke Romániába menekült, s találkozni akart velük. Az állomást akkor csendőrök őrizték. Nagynénémet, Rákóczi Rozáliát küldtem ki a vasút­állomásra, hogy váltson jegyet a „bátyámnak" Budapestre. A jegykiadó a két csendőr jelenlétében megkérdezte: »Rozika Néni! A doktor úr utazik?« Azt válaszolta: »Nem, hanem a bátyja utazik Budapestre.« így aztán amikor Wertonowicz századossal ki­mentem, abban a hitben voltak, hogy a bátyám utazik vissza Budapestre. Az illető lengyel tiszt, egy jó magyar regényt fogott a kezében. Jó nagy betűs volt [a címe - L. 84 Dr. Faragó Sándor, Lengyel menekültek az egykori Sopron-vármegyében. (Kézirat).

Next

/
Thumbnails
Contents