Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

I.], hogy lássák: magyar író, magyar regény. Elbúcsúztunk: »Szervusz Sanyi - mondtam - írjál, ha megerkezel.« A csendőrök szeme láttára elutazott." A Budapestre szöktetésnek Fertőszentmiklóson - dr. Faragó Sándor szerint volt egy olyan lehetősége is, hogy „...magyar bejelentőlappal látták el a lengyeleket. Lehetőség volt erre akkor, amikor még nem volt sűrű az ellenőrzés. A fertőszentmiklósi községházán dolgozott Sz. L, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy vállalva a kockázatot fiktív nevekre bejelentőlapokat állított ki [lengyel menekülteknek - L. L], hogy lebukásuk esetén a bejelentőlapot elégetik, vagy akár megeszik, szóval mindenképpen megsemmisítik, de semmi körülmények között nem árulják el, hogy hol és kitől kapták azt." A Nagycenk községben letelepedett Kazimierz Glowaczewski visszaemlékezése szerint, a nagycenki táborból a szökéseket - hosszabb ideig - egy lengyel rendőr százados szervezte, akinek rendszeres összeköttetése volt Budapesttel. A civil ruhát és a szükséges papírokat is a százados szerezte be. ,A tábort a legkönnyebben ott lehetett elhagyni, ahol a cukorgyár répamosó vize belefolyt az Ikva patakba. Itt volt a leggyengébb az amúgy is gyér számú őrség. A tábort elhagyva, civil ruhába öltöztek és vonattal, vagy gépkocsival mentek Pestre. [...] Amikor a tábort egy-egy csoport elhagyta, Kópházára mentek. A Bugledics-féle vendéglőben volt a gyülekező, innét mentek egymást bevárva - tovább."*

5 Az evakuációt „nem hivatalosan" sokféle formában elősegítették. Ezt igazolja dr. Faragó Sándor kéziratos tanulmányában idézett Fekete Tibor visszaemlékezése is. Fekete tartalékos főhadnagyként Győrben teljesített szolgálatot, ahol több alkalommal „...kapott határozott parancsot arra, hogy katonai rendszámú gépkocsijával lengyel tiszteket vigyen le a jugoszláv határig." Kazimierz Glowaczewski lengyel gépkocsivezető is említett olyan esetet, hogy a fertőszentmiklósi katonai (lengyel) táborparancsnokság tehergépkocsijával - a táborparancsnokság papírjaival - katonai személyeket szállítottak Budapestre. Több budapesti út megtétele után a „...visszaemlékezőnek az volt és az maradt a benyomása, hogy [a járőröknek - L. 1.] parancsuk volt arra, hogy a [szökésben lévő - L. L] lengyeleket ne tartóztassák fel."*

6 Az osztrák határhoz közeli Nagycenk és Kiscenk községekben lévő katonai táborokból 1940 januárjában végrehajtott szökések a csendőrséget és a III. hadtestparancsnokság „K" alosztályát hosszú ideig foglalkoztatták. A nyomozás során a tömeges szökés mindig más-más formában jelentkező részletei váltak ismertté. A H. M. I. főcsoportfőnöke, Barabás altábornagy a szökésről - a várható német tiltakozásra való tekintettel - levélben értesítette a külügyminisztert. A levél elején Barabás altábornagy felhívta a külügyminiszter figyelmét arra, hogy a lengyel katonai internáltak nagy arányú, tömeges szökései - egyes táborokból - újból megkezdődtek. A vizsgálat szerint Nagycenken a szokásos istentiszteletet használták fel a szökések végrehajtására. ,A nagycenki gyűjtőtáborból f. hó 14-én és 15-én 5 tiszt és 130 főnyi legénység - csupa motorizált tüzér és műszaki - szökött meg akként, hogy a vasárnapi istentisztelet után a kisebb csoportokban a községtől kb. 10 km-re lévő er85 Uo. 86 Uo.