Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

esi kár származik, [hogy] ...a lengyel polgári táborok közelében lévőközségek lakói... látják, hogy a lengyel internáltak szöktetésében részt vett és tetten ért egyének, kik a szüntetéseket [helyesen: szöktetéseket - L. I.] üzletszerűen (!) folytatták, büntetésben nem részesülnek, sőt abból megtorlás nélkül tetemes anyagi hasznot (?) is húznak. A lengyel katonai internáltak szökésének meggátlása végett kérem H.M. Úr mielőbbi intézkedését, hogy a lengyel katonai internáltak szökését elősegítő polgári személye­ket a polgári hatóságok - hosszadalmas eljárás mellőzésével - késedelem nélkül von­ják felelősségre." 6 * A bánrévei lengyel katonai táborból végrehajtott „menetrendszerű" szökések ki­vizsgálásakor a katonai nyomozók birtokába került a tábor rangidősének (starszy obozu) „belső" állomány-kimutatása, amelyet rendszeres időközönként Stefan Dembinski tá­bornok Katonai Irodájához terjesztett fel. A bánrévei táborparancsnok által lefolytatott vizsgálat során fény derült az evakuáció belső mechanizmusának egy-egy, addig isme­retlen részére is. Littay altábornagy a vezérkar főnökének (a Vkf. 1. osztály vezetőjének) elküldött jelentésben rámutatott arra, hogy „...az előfordult szökések két csoportra oszt­hatók éspedig: I. egyéni kezdeményezésű, 2. irányított szökésekre. Minden egyes szökési alkalommal a lengyel tisztek és legénység magatartásából következtetni lehet a szökés fent részletezett mineműségére. A kimutatás 6. rovatában a változás időpontja mellett a rangidős lengyel parancsnok feltünteti azt, hogy az internált hova távozott, ha áthelyez­tetett. [...] Ha egyéni kezdeményező volt (a szökés), akkor a távozás időpontja mellett »uciekl« (megszökött) jelzést használ, ha pedig szervezett szökés történt, akkor az idő­pont mellett semmiféle megjegyzést nem tesz. Ily kimutatások felterjesztésével az inter­nált lengyelek budapesti központjukat (Przedstawicielstwo Internowany Wojska Polskiego) név és szám szerint állandóan tájékoztatják a változásokról." 69 A bánrévei táborból végrehajtott szökések részleteiről is Jan Zajáé volt menekült tiszt visszaemlékezéséből tájékozódhatunk: ,JvIint már említettem, Bánrévén a légierő és a repülős tisztek voltak elszállásolva. Ok utaztak először Franciaországba. Elküldték (egy ízben) 18 katona papírjait s a kijelölt egyéneknek megparancsoltuk, hogy estig bújjanak el valahol a kertben, éjszaka pedig utazzanak Budapestre. Ugyanakkor valaki észrevette (a létszámcsökkenést) s a magyar parancsnok, valami Taksony nevű százados tudtára adta, aki a szökevényeket egy helyiségbe záratta, ami minket nagyon nyugtalanított, hogy nem voltunk képesek megszervezni a szökést. A parancsnokot figyelmeztettük, hogy katonáinkat betonpadlós helyiségbe záratta s egészségükért a felelősséget neki kell vállalnia. Beleegye­zett, hogy szalmazsákokat és plédeket kaphassanak, 18 másik katona vitte be a dolgokat, azok ott maradtak, akiknek meg kellett szökni azok kijöttek és az éjszaka folyamán elutaz­tak Budapestre. Reggel kiengedtette őket a magyar parancsnok, ellenőrizte a neveket, s egy fél órát adott nekik a mosdásra és borotválkozásra. Azután megparancsolta, hogy álljanak sorba, nekünk tiszteknek oldalt kellett állnunk és nagyon elégedett képpel várt a létszámje­lentésre, amikor 18-al kevesebbet jelentettek megparancsolta, hogy olvassák fel ezek (a 68 HL H. M. 1940-21-21-3555-19583. (A jelentést megküldték a honvédelmi miniszternek és a VII. hadtest országmozgósítási kormánybiztosának.) Lásd: HL H. M. 1940-21-21-3553-2890. Littay altá­bornagy jelentése a Honvéd Vezérkar Főnökének. Miskolc, 1940. febr. 10. 69 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents