Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

ségbe szinte naponta érkeztek illegálisan menekültek, így a létszámmal sohasem volt komolyabb baj.

64 Az abaújnádasdi táborban 1939 végén - 1940 elején Kazimierz Zielinski százados szervezte, koordinálta a szökéseket. Zielinski százados kapcsolatban volt a hidasnémeti, tornyosnémeti és a tornanádaskai lengyel katonai táborokkal is, később Dembinski tábornok irodájában is dolgozott. A Zielinski századosra vonatkozó iratanyagból arra következtethetünk, hogy az előbb említett táborokból szervezett szökésekért, a szökések sikeres megszervezéséért személyes felelősséggel tartozott. Tevékenysége a magyar hatóságok előtt ismételten azt bizonyította, hogy a budapesti lengyel konzulátus tevékeny szerepet játszott az evakuációban.

65 A szökések elemzésekor táborparancsnoki szinten is világossá vált, hogy másmás módon ugyan, de budapesti irányítás mellett szervezik az evakuációt. A szálak mindig a lengyel követségre (konzulátusra), valamint a lengyel Katonai Képviseletre vezettek. A felsőhangonyi lengyel katonai táborból 1940 január 27-30 között nyolc tiszt és 43 katona, a sajószárnyai gyűjtőtáborból február 4-én négy katonai személy

66 „távozott" el. A táborőrség parancsnoka a szökéseket Stefan Dembinski tábornok túl széles hatáskörével hozta összefüggésbe. A jelentés megállapította, hogy a „...szökések különösen megszaporodtak azóta, mióta az egyes táborok élére a lengyel rangidős tiszteket (starszy obozu) Dembinski tábornok (Lengyel Katonai Képviselet parancsnoka) a területileg illetékes hdt. pság. és annak összekötő tisztjének megkérdezése nélkül önállóan nevezi ki. „Littay altábornagy is azon a véleményen volt, hogy „...Dembinszki [Dembinski] lengyel tábornok részére engedélyezett ügykör a lengyel táborok ügyeivel úgyis megterhelt hdt.pság-ok munkáját még jobban meg fogja nehezíteni. A H.M. 21. osztálya ugyanis jogot ad arra, hogy egyes lengyel tiszteket fentnevezett lengyel tábornok [Budapestre] magához rendelje."

61 A jolsvai, a felsőhangonyi valamint a Sajó és az Ipolymenti táborokból végrehajtott szökések kivizsgálásakor a miskolci VII. hadtest parancsnoka Nagy Gyula altábornagy felháborodva jelentette a H.M.-nek, hogy a polgári hatóságok „...eddig még a lengyel katonai internáltak szökésének előmozdításában részt vett magyar polgári egyének legnagyobb részét eljárás alá sem vonták, sőt a hdt. pság. (hadtestparancsnokság) által letartóztatott és nekik további fogvatartásra és eljárás végett átadott, tetten ért bűnösöket ^állítólag felsőbb rendelkezesre« szabadon bocsátották. Ugyanakkor, mikor a hdt. pság. a lengyel internáltak szökésének megakadályozása végett költséget és munkát nem kímélt csakhogy a lengyel katonai személyek szökését meggátolja, a fennálló rendeletek szerint nem találja helyénvalónak, a polgári hatóságok lassú és engedékeny eljárását... tetten ért szöktetőkkel szemben." Nagy altábornagy okfejtése szerint „...a polgári közigazgatási hatóságok lassú eljárásából az az erköl64 Jan Zajac, Wspomnienia z mojego pobytu na Wegrzech. Visszaemlékezés, 1975. (Lagzi István gyűjtése.) 65 HL H. M. 1940-21-21-3553. Az abaújnádasdi katonai (lengyel) gyűjtőtábor parancsnokság (38. sz. l.k.-1940.) jelentése a H.M. 21. osztálynak. 1940. jan. 24. 66 HL H. M. 1940-21-21-3554-7103. (23Lik.-1940.) A m. kir. sajószárnyai katonai (lengyel) gyűjtőtábor parancsnokság jelentése. 1940. febr. 10. Vö.: HL H. M. 1940-21-21-3553-7084. 67 HL H. M. 1940-21-21-5552-62957.