Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

solt csíki menekültek például úgy emlékeztek, hogy nekik „sok lelki keserűséget okozott az ottani lakosság gúnyja és meg nem értése".

79 Ilyen jellegű sérelemről, gúnyolódásról a Somogy megyei forrásokban sehol sem történik említés. Az egykori erdélyrészi menekültek hazatértük után is igyekeztek a baráti kapcsolatokat ápolni egykori somogyi vendéglátóikkal. A személyes kapcsolatokat azonban nem lehetett hosszú távon fenntartani. Ennek oka részben a műveltségi hiányosságokban keresendő. A menekültek leveleinek jelentős része alacsony szintű íráskészségről árulkodik. A Somogy megye és Dél-Erdély közötti jelentős távolságot pedig csak rendszeres (legalább havonkénti) levelezéssel lehetett volna áthidalni. Döntőbb lehetett azonban, hogy a Somogy megyei vendéglátók nem voltak fogadókészek egy ilyen kapcsolattartásra. Az erdélyiek leveleire csak elvétve küldtek válaszokat, egy idő múlva pedig teljesen beszüntették a levelezést. A hála csak a menekülteket „kötelezte", az őket ideiglenesen házukba fogadó somogyi gazdákat már nem. 5. A visszatelepítés Amikor 1916. október 10. után a Monarchia és a Német Birodalom seregei átlépték a Román Királyság kárpátokbéli határát, a menekültek egy része azonnal elindult szülőföldje felé. Mivel azonban a korábban megszállt vidékeket továbbra is hadműveleti területnek nyilvánították, a belépést megtagadták a katonai hatóságok, így a hazatérni vágyók közül sokan az e területekel szomszédos megyék nagyobb településein zsúfolódtak össze. A kormány, elkerülendő az augusztus-szeptemberi tumultusokat, október 21-én rendeletet adott ki, melynek értelmében a hadműveleti területre való belépést csak speciális, a törvényhatóságok által kiállított személyi igazolványokkal engedélyezte.

80 Ezt megelőzően, október 17-én távirati rendeletben határozta meg a szervezett visszatelepítés kereteit. A rendelet értelmében a visszatelepítést menetrend szerinti személy és gyorsvonatokkal, illetve különvonatok beállításával kellett végrehajtani. Az első két vonattípus az „értelmiségi és polgári rétegek", az utóbbi a falusi lakosság visszatelepítését volt hivatva megoldani.

81 Az eredeti elképzelések szerint több hullámban tértek volna haza a menekültek. Először a törvényhatósági tisztviselők, az igazságszolgáltatásban dolgozók utazhattak volna vissza lakóhelyükre. Utánuk a mezőgazdasági munkások és agrárszakemberek, majd legvégül az inaktív népesség. A tömeges utaztatást az áttelepítés „fordított menetrendje" szerint kívánták megszervezni. E szerint a falvakban elszállásolt népességet néhány vasúti csomópontra összegyűjtve tervezték útnakindítani hazafelé. A fenti elképzelések a Belügyminisztériumban születtek, a végrehajtási feladatok pedig a helyi törvényhatóságok képviselőire vártak. A nagyívű elképzelést azonban egyrészt az 1916. őszi-téli időjárás, másrészt a hadsereg igényei többször is módosították. A vasútvonalakat ugyanis továbbra is a katonaság szerelvényei foglalták le. A többször fagypont alá süllyedő hőmérséklet mellett ennek is szerepe