Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

volt abban, hogy a hazatelepítés többször elakadt.

82 Az erdélyiek nagyrészét menekültszerelvények segítségével kívántak hazajuttatni szülőföldjükre. November 15ig azonban mindössze 1700-an tértek haza. Ők kivétel nélkül a Maros megyei Marosi alsó és felső, illetve a Régeni alsó és felső járások lakói voltak.

83 Vagyis olyan helyről származtak, ahová idegen katonaság nem jutott el, menekülésüket elsősorban a pánik és nem a valós veszély motiválhatta. Az első visszatelepítő vonat Somogy vármegyéből 1916. november 9-én indult el. Ez a 42807-es számot viselő szerelvény a Tabi és Igali járásokban elhelyezett Maros vidéki menekülteket, összesen mintegy 900 embert szálított el szűkebb hazája felé. A Tabi járásban lakó menekülteket az indulási nap hajnalán egy Kaposvárról indított szerelvény gyűjtötte össze, majd Siófokon csatlakoztak az Igali járásban elhelyezett menekültek is. A vonat ezután Budapestnél lépte át a Dunát, hogy aztán a Szolnok-Kolozsvár vonalon Erdélybe vigye a menekülteket. A második menekültszerelvény két nap múlva követte a fenti vonatot. Ez alkalommal is a maros-tordai menekülteket részesítették előnyben az utaztatáskor, a vármegyén belül azonban immár a megyeszékhelyen, illetve a Kaposvári és Csurgói járásban elhelyezettek közül kerültek ki az utasok. Ennek a második szerelvénynek a befogadóképességét 970 főben határozták meg, végül azonban csak 922 embert szálított el. Ez utóbbi vonat utasai voltak azok az emberek, akiket az alispáni titkár „román anyanyelvüeknek" nevezett. A menekültek hazatérést azonban december 4. után leállították, arra hivatkozva, hogy a rossz időjárási viszonyok, a megszállt területek élelmiszerellátása, a járványveszély, illetve a Romániából Magyarország felé irányuló hadizsákmány szállítása lehetetlenné teszi a hazatérést. Újabb vonatok ezért csak 1917 elején, a tavasz beköszöntével indulhattak indultak útnak Erdélyország felé. 6. Az 1916. évi menekülés és Somogy vármegye A rendelkezésünkre álló források nem teszik lehetővé, hogy a menekültek hazautaztatását részletesen nyomonkövessük az 1917. évben.

84 Egyetlen pontos információnk arról tudósít, hogy 1917. január 28-án, nem tudni honnan, áttelepítettek 68 maros-tordai menekültet a Szigetvári járásba.

85 Az bizonyos, hogy 1917. május 20-án hagyta el az utolsó, szervezetten menekülteket elszállító vasúti szerelvény a vármegyét.

86 Ekkor hivatalosan már csupán a Gyergyótölgyesi járásból származó menekültek nem térhettek haza szülőföldjükre.

87 Azok a menekültek, akik nem ebből a járásból származtak és mégsem kívántak hazatérni, ellátásra és segélyre nem számíthattak a továbbiakban. Ilyen erdélyiekről azonban Somogy megyében nincs információnk. Egy belügyminisztériumi feljegyzés szerint a menekültek létszáma Somogy megyében 1916. májusában 110 fő volt.

88 Az erdélyrészi menekültek rövid somogyi tartózkodásának igazi jelentősége az, hogy a menekülteket befogadók közvetlen kapcsolatba kerültek olyan embe-