Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében
kétszer vizsgálja meg a járási orvos. Rendészeti intézkedéseket pedig csak a „kóborló nőkön" eszközöltessenek a hatóságok, tehát szerinte is legalizáltassank a bordélyházak. Horváth Gábor, a tabi járás szolgabírája bevezetőjében megemlíti, hogy az általa alkotott tervezet paragrafusai nem rendszerezettek, ez csak egy „egyéni vélemény levén egy nagyobb bizottság feladata levén a szabályrendelet megalkotása ahoz legalább csekély anyagul szolgálhat." írásán látszik, hogy valószínűleg ő is ismeri az 1867-es pesti szabályrendeletet, de abból csak keveset vett át és úgy tűnik, hogy saját kútfőből is merített, ami nem vált munkája javára. 31 paragrafusból álló írását mégis dicséri dr. Szigeti János, akinek a tervezete fogadtatott végül is el Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottsága, majd a belügyminisztérium által. Dr. Németh Károly tiszti főorvos ismerve a fővárosi statútumot, annak közrendészeti vonatkozásait teljes egészében elfogadni ajánlotta, de felhívta a figyelmet arra, hogy az engedélyezés könnyű volta miatt nehogy „mit főkép kerülnünk kell; - iparággá fajuljon". Orvosrendőri szempontból a bordélyházakat csak a város félreeső helyén engedné működni. A tulajdonosnő életkorának minimumát 40-50 évben szabta volna meg. Kéjnő, - kinek szerinte legalább 16 évesnek kellene lenni - településenként kettő működhetne „minthogy ezen számarányt túligénylő népesebb községek a megyében nincsenek". A további három javaslata lényegében bekerült az 1882-ben elfogadott szabályrendeletbe, így ezekre külön nem térünk ki. Dr. Pollák Lajos, Kaposvár város orvosának tervezetét a polgármester, Szabó Kálmán is a város saját javaslataként próbálta benyújtani. A városi orvos prostitúciót végtelenül elítélő véleményével a helyi sajtóban többször is találkozhatunk a vizsgált években. Szabályrendelet-tervezetének bevezetőjében is dörgedelmes megállapításait olvashatjuk: „hogy a prostitutio lényegével hatásos eredmény reményében szembeszállhassunk, kénytelenek leszünk számtalan elszórt gyökérfonalait, a kihívó gonoszság és a titkon garázdálkodó vétek undok pocsolyájából kirántani.. ." 11 terjedelmes pontba szedett tervezete főleg orvosi szempontokat vesz figyelembe a szabályozás kérdésénél. Nem jogászi megközelítése a bordélyügy rendezésének azt eredményezte, hogy munkája kevés befolyást gyakorolt a megyei rendelet végső változatára. A bordélyházi viszonyokkal foglalkozó 11 bekezdésen kívül 7 részre tagolt fejezetet szentel a bordélyokon kívüli „jogtalan alattomban űzött" prostitúció megoldásának. A valós helyzetet ismerve ír a titkos kéjelgőkkel szemben alkalmazandó rendszabályokról. Az általa „fajtalan iparűzésbe sülyedtek"nek is nevezettekről szóló rész azonban nem talált meghallgatásra a jogszabályt végső formába öntők között, mivel csak a bordélyházakban folytatott kéjelgést tűri meg a Somogy megyei statútum. 24 Tallián, a nagyatádi járás szolgabírája - aki, hogy úgy mondjuk akaratlanul is katalizátor szerepet töltött be a megyei rendelet létrejöttében, mint ahogy arról már Orloff Lina nagyatádi kéjhölgy kapcsán fentebb már szóltunk - közölte, hogy „a prostitutio ügyében tapasztalaton alapuló nézeteket nem közölhetek, járásomban bordélyház nem lévén". Pedig kéjnők egyéb helyeken szép számmal működtek szolgálati területén és nem is problémamentesen.
