Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

Dr. Szigeti János, a megyei kórház igazgató-főorvosa nyújtotta be a legsike­resebb, igen alapos munkát, melynek Indoklás című bevezetőjéből is kiderül, hogy milyen elmélyült ismerője a problémakörnek. Külföldi szakirodalomra és saját 11 éves kórházi működésére alapozott elemzése rendkívül lényeglátó és gyakorlatias. 1882. január 24-én küldte meg az alispáni hivatalhoz kis tanulmányát és tervezetét. A kísérő levélben szabadkozik, hogy az idő rövidsége miatt csak erre volt képes. Eddig nem említettük, hogy a belügyminisztérium - érzékelve a prostitúció­ból adódó problémák sokasodását - már 1878 áprilisában felszólított minden főis­pánt, hogy mutasson be a kéjelgésügyet szabályozó tervezetet. Ezzel együtt küldött egy 4 fejezetből, összesen 34 paragrafusból álló „A kéjelgés felett gyakorlandó rendőri felügyelet tárgyában" született szabályrendelet-tervezetet, valamint egy 7 paragrafusból álló utasítást. Mellékelt még egy 14 pontot tartalmazó kérdőívet is, melyekre konkrét válaszokat vártak. Ez a minisztériumi ajánlás csak részben hasz­nálta fel az ekkor már fővárosi, 1867-es - és 1870-ben módosított - pesti rendeletet. Somogyban rögtön össze is ült a megyei közegészségügyi bizottság és annak rend­je és módja szerint határozott is: „...az említett magas leiratban foglaltak teljesíté­séhez szükséges előmunkálat, illetve véleményes nyilatkozat kidolgozására, Szigethy János közkórházi igazgató főorvos elnöklete alatt bizottság küldetik ki, melynek tagjai említett elnök által fognak belátása szerint felkéretni..." 25 Dr. Szigeti János tehát már saját panaszos levele megírása előtt (1878. június 17-én, a levelet lásd fentebb), mint a megyei közegészségügyi bizottság jeles tagja megbízatott a kéjel­gésügy rendezésének kidolgozásával. Ennek ellenére az 1882 januárjában, az alis­pánhoz benyújtott munkájában említésre sem került ez a tény. Hogy az általa veze­tett különbizottság bármilyen érdemi munkát is kifejtett volna, annak semmi nyo­ma nem került elő. Csépán Antal alispán sem támaszkodott 188l-l882-ben, a me­gyei statútum előkészületi munkálatainál erre, az általa is ismert feladattal megbí­zott különbizottság munkájára és az iratokban sem tesz említést róla. Mivel úgy tűnik, hogy ennek az 1878-as belügyminisztériumi kezdeményezésnek nem volt közvetlen befolyása az 1882-es Somogy megyei szabályrendelet megszövegezésé­re, ezért itt, és nem a kronológiai helyén, valamint nem bővebb terjedelemben fog­lalkozunk vele. Visszatérve a dr. Szigeti János által 1882 januárjában benyújtott munkához: megemlíti, hogy ő már támaszkodhatott Horváth Gábor, dr. Németh Károly és dr. Pollák Lajos által benyújtott tervezetekre. A szakirodalmon kívül franciaországi (melyet ő a „prostitutionalis rendészet minta államának" nevez) rendőri törvények­re és a pesti szabályrendeletre volt utalva tervezete elkészítésénél - elmondása sze­rint. A bevezetőben filantróp érzelmeiről tesz tanúbizonyságot: áldozatoknak tartja a kéjnőket és így megvédendőnek őket a bordélytulajdonosok túlkapásaitól. • A protestantizmus megjelenéséig vezeti vissza a prostitúció kezelésének tör­ténetét. A „feslett nők" könyörtelen üldözését a korban megnyilvánuló új vallásos szigornak tulajdonítja. Azt, hogy a kettős morál a kéjnőknek Berlinből való kiűzése után mennyire megnyilvánult a korszakban, mi sem bizonyítja jobban, hogy ha-

Next

/
Thumbnails
Contents