Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

hoz képest. A szavazásban résztevők száma 14 655 volt, ami 74,2 %-os aránynak felel meg, s ez majdnem azonos volt az 1869. évi választásokon megnyilvánult részvételi hajlandósággal. A szavazatok összességének megoszlását illetően valamelyest erősödött az előző választáson érzékelhető tendencia, de még ezúttal is az ellenzékre szavazott a somogyi választók többsége.

62 A választókerületek közül csak néhányban született szoros eredmény, míg az esetek többségében egyértelműen nyert a győztes jelölt. Az elméletileg számított szoros erdményhez képest ezen a választáson a kormánypárt 6, a baloldali ellenzék pedig 3 képviselői mandátumot szerzett. A választási eredmények érdekes mozzanata volt Madarász veresége. A képviselő-választás eredményének fogadtatása mind a kormánypárt, mind pedig az ellenzék oldalán ellentmondásos volt, ill. lehetett. Utóbbi megfogalmazással azt kívánjuk érzékeltetni, hogy ez irányú információk csak a Szabadelvű Párt vonatkozásában állnak rendelkezésünkre. Előzetesen - egyik rendszeres szószólójuk utólagos megjegyzései szerint is

63 - ismét csak teljes győzelmet reméltek a kormánypártiak, s ehhez képest szokásukhoz híven a függetlenségiek „hazug ámításait" és a nép egy részének tudatlanságát, könnyű elcsábíthatóságát sorolták, mint a részleges ellenzéki siker okozóit. Valószínűleg azzal sem lehettek elégedettek, hogy a pártfúzió ellenére sem növekedett tovább érdemben a kormányzat támogatottsága. Ugyanakkor Somssich Pál győzelmes visszatérése gyógyír lehetett a megye befolyásos körei számára. A Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt vezetői és hívei elvileg megelégedettek is lehettek volna, ugyanis a korábbbi 6-8 ellenzéki képviselő közül csak 34 tartozott a szélsőbali táborhoz. Ugyanakkor a kaposvári mandátum elvesztése és Madarász veresége minden bizonnyal nagy csalódottságot váltott ki mind az országos, mind pedig a helyi pártvezetőségben. Éppen a kaposvári kerület kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ezen a választáson a kaposvári szavazók többsége - hasonlóan az 1869. évihez - Somssichra adta le a voksát annak ellenére, hogy ezúttal Bárány Gusztáv polgármester volt az ellenfele. Mondhatnánk azt is, hogy ő éppen a városi szavazatokkal vesztett, mert a kettejükre leadott összes voksok számának különbözete majdnem azonos volt a kaposvári szavazataik közti különbséggel. Befejezésül a három választáson történtek összegezését kíséreljük meg a szavazások számszerű eredményeinek rövid értékelésével A szavazási hajlandóság változásának feltételezett okairól már szóltunk, ezúttal összesítésként csak azt rögzítjük, hogy a választójoggal rendelkezők több mint négyötöde élt szavazati jogával. A választások alkalmából leadott összes szavazat alapján egyértelműen megállapítható, hogy Somogy szavazóképes lakosainak többsége - kb. 60 %-a - az ellenzéki erőket támogatta, tehát - legalább is ezen a módon - kifejezte egyet nem értését a kiegyezési rendszer által kialakuló, a nagy többség számára nyilvánvalóan igen sok bizonytalanságot és hátrányt eredményező új viszonyokkal. A vélemény nyilvánítás ezen eredménye azzal a körülménnyel is magyarázható, hogy az adott feltételek között a kormányzati erőkkel szemben az ellenzék nem a konkrét viszonyokból fakadó társadalmi bajok orvoslásának hogyanját állította a politikai küzdelmek homlokterébe. Az ún. közjogi kérdések, itt és most leegyszerűsített megfogal-