Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

miatt. A választások után a főispán olyan súlyosnak ítélte meg a helyzetet, hogy egy század katona kirendelését kérte a belügyminisztertől a lefogatások végrehajtása céljából. A tekintélyében és személyében is megsértett hivatal természetesen megtorolta a nagykorpádiak ellenszegülését. Hogy pontosan mi módon, arra nézve még nem áll rendelkezésünkre elégséges adat, de tény, hogy a kerületben győztes Balközép párti képviselő, P. Szathmáry Károly május végén interpellált az igazságügy miniszterhez a babócsai ügy kivizsgálása során alkalmazott kínzások tárgyában.

36 A választási események e szomorú fejleményeiről szólva néhány szót érdemel még Jankovich László főispán magatartása, s ennek kapcsán a helyi hatóságok által hozott intézkedések összegzése. Láttuk s további dokumentumok is azt igazolják, hogy kemény kézzel, hivatali hatalmának teljes eszköztárával igyekezett elősegíteni a kormánypárt győzelmét. Ő maga, a belügyminiszterhez intézett egyik jelentésében és a főszolgabíróknak küldött leirataiban rendre arról írt, hogy kérlelhetetlen következetességgel igyekezett megfékezni és megtorolni a rendbontó törekvéseket. Egy később, a választások után kelt felterjesztésében beszámolt arról is, hogy bár nem hirdette ki királyi biztosi megbízatását, de annak szellemében járt el a választás rendjének fenntartása érdekében. Egyúttal tájékoztatta arról is a minisztert, hogy addig 103 személyt fogtak le, s ezek az intézkedések a nagynak tűnő szám ellenére - véleménye szerint - megalapozottak voltak, ugyanis a megyei törvényszék eddig csak 4 személyt mentett fel a vádak alól.

37 A március 18-án lezajlott választáson az ellenzék teljes győzelmet aratott, vagyis a Balközép és a 48-as Párt jelöltjei kerültek Somogy képviseletében a parlamentbe. Ez a választási eredmény a nyílt szavazás feltételei között született, a katonaság és a hatóságok erőteljes jelenléte mellett. Feltételezzük, hogy alapvetően a nemzeti függetlenség, a szociális egyenlőség és demokrácia eszméinek vonzása, de a hatalom erőszakos intézkedései által kiváltott feszült, bizonytalan légkör is az ellenzék irányába mozdította el a szavazók többségét. Ismeretes, hogy a kormánypárt országosan meggyőző többséget szerzett, ugyanakkor a magyar többségű választókerületek nagyobb részében az ellenzéki pártok egyértelműen fölényben voltak. A somogyi eredmény ezek közül is azon néhány megyével volt azonos, ahol, mint pl. Pest megyében, minden képviselői mandátumot az ellenzéki pártok szereztek meg. A somogyi választások befejező aktusát képezte a kaposvári kerületben Kossuth távolléte miatt megismételt szavazás. A Deák párt részéről ezútal nem Somssich Pál lett a jelölt, - őt ugyanis képviselővé választották egy alföldi kerületben -, hanem Zichy Antal, a tabi választókerület korábbi képviselője. Az ellenzék Körmendy Sándor hedrehelyi református lelkészt indította, aki Madarász Józseffel közeli kapcsolatban volt, tehát a szélsőbali irányhoz sorolható. Ez a jelölés feltehetően ügyes döntésnek bizonyult, hiszen így Kossuth falusi híveire is számíthattak, míg a megyeszékhelyen amúgy is a kormánypárt tábora volt erősebb. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a Balközép híveinek egy része ellenezte Körmendy jelölését (1. erről a 15. sz. dok.-ot!). A július 15-én megtartott választáson a korábbihoz ha-