Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
sonló eredmény született, azzal a különbséggel, hogy közel százzal kevesebb kaposvári ment el szavazni és zömében a kormánypárt hívei maradtak távol. A szavazás, illetőleg az eredmények néhány fontosabb jellemzőjének bemutatásával zárjuk az 1869. évi képviselő-választások somogyi eseményeinek ismertetését. Az első igazán többpárti választáson viszonylag alacsony volt a somogyi választópolgárok szavazási hajlandósága, ugyanis a kb. 3/4-es részvételi arány nem érte el a vidéki kerületek országos átlagát. Ahhoz nincs elegendő támpontunk, hogy az egyes választókerületek egymástól eltérő részvételi arányáról kielégítő magyarázatot adjunk, mert ehhez személyre szólóan ki kellene kutatni a nem szavazók névsorát, elemezni szociális összetételét, s akkor sem biztos, hogy sokkal közelebb jutnánk pl. a marcali és a nagyatádi kerületben tapasztalt nagy arányú távolmaradás okainak felderítéséhez. Tulajdonképpen az egyértelmű szavazási eredmény alapján a választók döntéseinek további motívumait sem különösebben indokolt kutatni és elemezni. A kormánypárti képviselőkre mindössze a voksok egyharmadát adták le a szavazati jogukkal élő választók, tehát az eredmény egyértelmű ítélet volt a kormány, ill. a kiegyezési rendszer felett. Általában, de különösen egy ilyen választási eredmény esetében, feltétlenül érdemes szemügyre venni annak visszhanját, fogadtatását. A helyi kormánypárti tényezők, különösen azok szószólói, általában - talán erősnek tűnik a kifejezés -, dühödten reagáltak az eredményekre. A Somogy szerkesztője és állandó levelezői igen éles, gyakran sértő, személyeskedő hangvételű írásokban foglalkoztak a balpárti győzelem vélt vagy valóságos okaival, az ellenzéki lapok írásaival és somogyi vonatkozású közleményeivel. A mellékletben közölt ilyen tárgyú anyagon túl is indokolt néhány sajátosság bemutatása, ill. kiemelése. A kormánypárti politikusok mind a lap hasábjain, mind pedig a párt rendezvényein és a május 3-án tartott megyegyűlésen határozottan tagadták, hogy a választások kapcsán foganatosított megtorló intézkedések az ellenzék meggyengítését, ill. híveinek a megfélemlítését célozták volna. Ugyancsak hevesen utasították el a korrupció, - pl. a szavazatvásárlás 38 , az etetés-itatás és más hasonló módszerek -, alkalmazására vonatkozó ellenzéki állításokat. A teljes kudarc nyomán kialakult elkeseredettség természetes reakció volt, sőt az is részben megérthető, hogy az ellenzék általuk hazugnak és törvénysértőnek nevezett választási kampányában keresték vereségük okait. Az viszont az önvizsgálat szinte teljes hiányára utal, hogy mindössze egy alkalommal jelent meg olyan vélemény 39 , amely szerint nagyobb megértést és tiszteletet kellene tanúsítani a választópolgárok magatartása iránt, s hogy nem vezet eredményre az ellenzéki szavazótábor folytonos becsmérlése, lekicsinylése. Sőt, valószínűleg a megyei vezetők közbenjárásának eredményeként, most már nyilvánosan is királyi biztost rendeltek ki Somogyba, miközben május elejére már 200-ra emelkedett az őrizetbe vettek száma. 40 Végül röviden említjük a választójoghoz való viszony kérdését, amely kapcsán Roboz István szerkesztő már egy április 6-i írásában sürgette: a választási eredmények tanulságait levonva kell részletesen szabályozni a választójogot, elkerülendő hasonló helyzet kialakulását.
