Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Márfi Attila: Kaposvár és Pécs közös színházi múltjából

Az úgynevezett Somogyi-korszak Kaposvár kulturális életében óhatatlanul is Pécs szellemi kisugárzása, hatás alatt állott. Hiszen az egykori sopron-győri színikerületi igazgató 1886-tól folyamatosan nyerte el a régi színházát bezárni kényszerülő pécsi városatyák pályázatát. A direktor ugyanis az elaggott épületet pótlandó, mintegy 1000 nézőt befogadó faarénát építtetett a Mecsekalján.

12 Somogyi Kaposváron is létesített egy játékszínt,

13 s ezzel a nyári játékjogot is elnyerte jó nevekből álló, viszont folyamatosan változó színtársulatai számára. Bármennyire is fontos volt Somogyi számára a Pécshez közel eső somogyi megyeszékhely nyári állomásként való biztosítása, mégsem tekinthető Kaposvár kizárólagosan a nyári időszak fontos állomásának. Ugyanis a direktor párhuzamosan többször is kiruccant Kaposvárról Nagykanizsára, Szekszárdra, Szombathelyre és Mohácsra, de még Újvidéken is szerencsét próbált ebben az időszakban.

14 Igaz, ezek a szükség hajtotta vándorlások alkalomszerűek voltak, Kaposvárott viszont évről évre bemutatta színvonalas repertoárját. Bár ezek a nyári vendégjátékok nem ölelhették fel a teljes nyári „vakáció" időtartamát, mégis országos hírű társulataival és magas nívójú műsorával Kaposvárt is bekapcsolta az ország kulturális vérkeringésébe. Somogyinak e vendégjátékok alatt lehetősége nyílt, hogy társulatát új tagokkal frissítse fel, illetve kipróbálja a színészjelölteket. Ugyanis a pécsi téli szezonra a kaposvári és más nyári színi évadok alatt verbuválta össze együttesét. Vendégjátékait azonban korántsem becsülte le, s nem kísérletezésekkel töltötte el a nyári évadokat. Jó példa erre, hogy lehetősége szerint társulatát országos hírű színművészekkel erősítette meg. így Kaposváron is láthatták az 1880-as években a Népszínház ünnepelt művésznőjét, Blaha Lujzát a ma is népszerű zenés játékokban; mint a Koldusdiák, Cigánybáró, vagy a Szabin nők elrablása című operettekben.

15 A Nemzeti Színházból pedig Jászai Mari, Latabár Kálmán és Follinus Aurél nevét érdemes megemlítenünk és Ódry Lehel operaénekesét, akik Somogyi társulatához szerződve a pécsi Faaréna után Kaposváron is felléptek. Mára már szinte elképzelhetetlen az a műfaji változatosság, sokszínűség, ami a rutinos direktor társulatának repertoárját jellemezte. Szinte minden nap játszott a színtársulat, s nevesebb vendégművész szereplésekor 2-3 előadást is produkáltak a nyári pavilonokban. A műsort a közönség igényei is befolyásolták, akik a fővárosi újdonságok adaptálását várták el Somogyitól. Ami azt jelentette, hogy a budapesti Magyar Színház és a Népszínház műsorát játszották újra Kaposváron.

16 Igen kedveltek voltak a Vígszínház repertoárjából az úgynevezett francia szalondarabok is, amelyekben gyakorta fellépett Somogyi is. A programokat mégis a francia és bécsi operettek uralták, de igen kedveltek voltak a népszínművek és az „életképek" is.

17 A klasszikus darabok viszonylag szűk rétegét állították csak színpadra, mindenesetre Shakespeare és Moheré műveiből mindig láthattak egy-egy adaptációt a kaposvári színkörökbe látogatók. A magyar színműveket pedig Jókai, Vörösmarty, Csiky és Szigligeti színdarabjai képviselték. S természetesen nem hiányozhatott a magyar dráma klasszikus alkotása, Katona József: Bánk bánja sem. A helybeli közönség egyik rétegét alkotó „elit" műélvezők igényeként, főként a vendégművé-