Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Márfi Attila: Kaposvár és Pécs közös színházi múltjából

KAPOSVÁR ÉS PÉCS KÖZÖS SZÍNHÁZI MÚLTJÁBÓL MÁRFI ATTILA Kaposvár és Pécs színháztörténeti múltja a két megyeszékhely egymásrautaltságából, s a földrajzi közelségből is fakad. A közös színházi kapcsolatok a 19. század második felére tehetők. Illetve akkor kezdődnek, amikor Kaposváron is elfogadottá válik a polgári értékrend részeként a színművészet. Ettől fogva szinte folyamatosnak mondható a két város kulturális érintkezése, amely a 20. század első felében az ellentmondások ellenére is mindkét városban jelentős eredményeket ért el. E helyütt e kapcsolatrendszer fontosabb állomásait kívánjuk felvázolni, korántsem a teljesség igényével. Hiszen a dolgozat elsősorban a baranyai megyeszékhely szemszögéből, az itt őrzött forrásokra hagyatkozva igyekszik a két város színikapcsolatairól ismereteket adni.

1 Azzal a megjegyzéssel és reménnyel, hogy a két város szükségszerű rivalizálásán túl, az egymásrautaltságot és a közös értékteremtést is sikerül érzékeltetni. A két város színházi kerete Ha a dél-dunántúli régió színháztörténetének fontosabb eseményeit vesszük sorra, kétségkívül a két szomszédvár közül Pécs kulturális örökségét a kezdeti időszakban gazdagabbnak ítélhetjük meg. Pécs a 18. század végére nyeri el a szabad királyi rangot, s vele együtt a lehetőséget arra, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése kimozduljon a holtpontról. Ráadásul mint püspöki székhely nagyon gazdag és összetett kulturális hagyományokkal rendelkezett. Ez az örökség szervesen beépülhetett a világi színjátszás értékrendszerébe is.

2 E tényeknek is köszönhetően a Mecsekalján már a 18. század utolsó évtizedeitől (1786) számítva rendszeressé válhattak a kezdetben német vándortársulatok vendégjátékai. A polgárosodási folyamatok részeként elfogadottá vált színjátszás a várost a reformkorban már a Dunántúl legfontosabb színiállomásai közé emelte. Kulturális rangja tovább növekedhetett első kőszínházának (1840) átadásával, s természetesen a nemzeti színjátszás meggyökereztetésével is. A 19. század végére pedig, amikor az új kőszínházat felavatták, országosan is a Délvidék szellemi centrumának, vagy ahogy akkoriban fogalmaztak, „fellegvárának" tekintették a baranyai megyeszékhelyt.

3 A Pécsi Nemzeti Színház szellemi és kulturális hatósugarai, átlépve a megyehatárokat, a környe-