Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Márfi Attila: Kaposvár és Pécs közös színházi múltjából

ző régiókra is hatottak. így nagyon eleven és fontos kulturális érintkezéseket alakítottak ki a pécsiek Eszéken, Szabadkán, Baján, s a Dunántúlon pedig Nagykanizsa és Kaposvár neve kívánkozik ide. Természetesen Kaposvár a földrajzi fekvése miatt is az úgynevezett színiállomások közül Pécs kiemelt partnervárosa volt. Igaz, ez az összetett kapcsolatrendszer korántsem nevezhető felhőtlennek, mert a színművészet berkeiben is tapasztalhatók voltak a rivalizálás erősödő, vagy lanyhuló jelenségei. Viszont ez mit sem von le abból a tényből, hogy a két város értékteremtési folyamatai során kölcsönösen is hatni tudtak egymásra. S erre az egymásra hatásra, különösen a 19. század második felében, főként Kaposvárnak volt elsősorban szüksége. Annak a Kaposvárnak, amely lényegesen hátrányosabb helyzetben volt a polgári fejlődést tekintve riválisánál, Pécsnél. S ez a közel egy évszázados hátrány, ami Kaposvár gazdasági és társadalmi struktúrájában tapasztalható, természetesen a kulturális szférában is érzékelhető volt. Hiszen a legelső színháztörténeti adat csak 1827-ből származik, amikor Balogh István vándortársulatainak köszönhetően először láthatott nemzeti színészeket a kaposvári nagyérdemű.

4 Érdemes megemlíteni, hogy Pécsett is Balogh volt az úttörő, aki a városfalak közé hozta a magyar nyelven játszó komédiásokat, egy évtizeddel kaposvári látogatása előtt. Igaz, ezt megelőzően Pécsett több, mint három évtizede a német színjátszók rendszeresen jelen voltak. Kaposváron az esetleges német vendégjátékokról nem maradt fenn adat. Tehát Balogh István 1827-es debütálásától számíthatjuk a közel sem rendszeres színházi jelenlétet a somogyi megyeszékhelyen. Még ugyanebben az esztendőben a korszak két elismert direktora, Komlóssy Ferenc és Tóth István is megfordult a városban vándorkomédiásaival.

5 Rövidebb, hosszabb kihagyások után ettől kezdve a nemzeti színtársulatok Pécs felé tartva Kaposvárott is megálltak, így 1832-ben a Dunántúli Színjátszó Társaság, 1834-ben Balogh János színésztruppja, az 1839/40-es színiévadban pedig Fekete Gábor zalaegerszegi társulata adott itt műsort.

6 A reformkor utolsó idelátogató truppja 1845 júliusában szerepelt a városban, s élükön az a Chiabay Pál állt, aki ekkorra már sorra végigjárta a nevezetesebb játszóhelyeket. Amíg a Dunántúl nagyobb városaiban évente több évadot is tartottak magyar és német vándortársulatok, mint Győrött, Székesfehérváron és Pécsett, addig Kaposváron éppencsak megismerkedtek a helyiek a színészettel. Változás ezen a területen a 19. század második felében tapasztalható, amikor fokozatosan kezd igénnyé válni Kaposvárott is a színészet meggyökereztetése. Bár az első évtizedekben csak egészen minimális az ideérkező társulatok száma. Hiszen 1882-ig, amíg mondhatni rendszeressé váltak a színiévadok, összesen hat esetben tartottak itt előadásokat: mégpedig Újfalussy Sándor 1855-ben, 1865ben Bényei István társulata, aki viszont a következő évben is visszatért. Majd 1872ben a hírneves Szuper Károly látogatott Kaposvárra, s négy esztendő elmúltával pedig a szintén sikeres Miklóssy Gyula színészeinek tapsolhattak a kaposváriak 1876ban. A következő esztendőben Gerőjfy Andor direktor kapott játékjogot, amit aztán 1882 májusában is elnyert.

7 Ettől az esztendőtől számítva viszont megszűntek a több éves kihagyások és a Pécsre látogató, vagy onnan távozó színtársulatok rendszeresen és hosszabb időre