Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

A Somogy megyei tizedet - Koppány halálát követően - Szent István adományozta a pannonhalmi apátnak. Az első pert all. században a veszprémi püspök indította el, majd a 13. században a zágrábi püspök ugyanígy cselekedett, és Somogy drávántúli területének tizedét magának követelte. A viták elkerülésére az apátok megerősíttették az adománylevelet, amelyre Mátyás, II. Ulászló, I. Ferdinánd és I. Lipót idején ugyancsak sor került. A török hódoltság alatt viszont a főapátság birtokai és plébániái elvesztek, ezért megszűnt főpásztori joghatósága, de dézsmajoga fennmaradt. A somogyi tizedekért folytatott per főként Göncz Czelesztin főapát (1709-1722) idején zajlott le, a viták azonban már elődje alatt megindultak. A török kiűzése után a főapát megkezdte a jogainak gyakorlásától elesett apátság ügyeinek intézését. Miután a kamarai tisztek megakadályozták a tized kiszolgáltatását, az apátság a Magyar Királyi Kamarához fordult panaszával, amely válaszában felszólította az apátságot, hogy a követelésének alapul szolgáló okmányokat mutassa be, tehát pereljen. Az apát ezt meg is tette, és a megye egyetemes közönsége ellen pert indított. Miután Sajgó főapát a nemességet szintén kötelezte a tized fizetésére, Somogy vármegye nemessége az ügyet az 1708. évi országgyűlésen országos sérelemként felterjesztette a királyhoz, I. Józsefhez.

27 A per III. Károly idején is folytatódott, aki az ügyet Csáky Imre vezetése alatt ülésező bizottsághoz küldte. A bizottság mindkét felet meghallgatta, de döntést nem hozott. 1714-ben újabb érintettek kapcsolódtak be az ügybe. Ugyanis Somogy vármegye azt állította, hogy a főapátság a befolyó tizedekből negyedet és tizenhatodot köteles fizetni a vármegyei plébánosoknak. A főapátság erre azt válaszolta, hogy ez a veszprémi püspök és káptalan érdekkörébe tartozik, akik azonban nem avatkoztak az ügybe. Gróf Nádasdy Tamás, Somogy vármegye főispánja nem nyugodott bele a főapát feleletébe és Keresztély Ágost esztergomi érsekhez fordult, akit arra kért; intse meg a főapátot és szólítsa fel: adja meg a somogyi plébánosoknak a nekik járó tizenhatodot. Az érsek ezt 1714. május 23-án kelt iratában megtette, amelyben hozzátette, hogy a plébánosok szegénységük miatt nagyon rászorulnak erre a jövedelemre, és ha a főapát a felszólításnak nem tesz eleget, Somogy vármegye karhatalommal fogja rákényszeríteni erre, amire a főispánt külön levélben fel is hatalmazta.

28 Az 1714-15. évi országgyűlésen Somogy vármegye követei (Madarász László és Szegedy Pál) ismételten előadták Somogy vármegye panaszát. A vitát III. Károly 1715. augusztus 17-én Bécsben kelt leiratával kívánta lezárni, amelyben kötelezte a vármegye nemes és nem nemes lakosait a tizedfizetésre. A megye nemesei természetesen ezt nem hagyták annyiban, és egyedüli jogorvoslatként a megye perújítási kegyelemért folyamodott, majd miután elnyerte azt, újabb kilenc éven át pereskedett a főapátsággal. A viták a Pálffy Miklós nádor vezette azon bizottság előtt folytatódtak, amelynek sikerült végül is megoldania az évtizedek óta húzódó problémát. Az 1726. december 13-án Pozsonyban kelt szerződés alapján, amely a per eddigi főbb eseményeit és résztvevőit is felsorolja, a megye nemessége évenkénti 6.500 forintot fizet a főapátságnak a somogyi tizedekért. A határozatot az 1729. évi 45. törvénycikkben becikkelyezték.

29