Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

felszólította; az ellenszegülőket büntessék meg. Az 1715. évi 30. törvénycikket min­denhol érvényesíttették a gyakorlatban is. 21 A bizottság azonban a kitört török háború (1716-18) miatt csak évekkel később (1720) kezdte meg működését Pesten. Öt hóna­pon át tartó vita után, miután a tagok meggyőződtek eredménytelenségükről, a bizott­ság feloszlatását kérték. III. Károly 1721. augusztus 21-én kelt leiratában ezt teljesí­tette azzal a meghagyással, hogy a vallási viszonyoknak abban az állapotban kell maradni, amelyben a bizottság működésének megkezdése előtt voltak. 22 A király az új pozsonyi országgyűlés időtartama (1722/23) alatt sem rendel­kezett a vallás ügyében, a Pragmatica Sanctio elfogadása ellenére sem, amelynek szabályozása függőben maradt október 19-ig, amikor III. Károly rendeletében türe­lemre intette az országot és ismételten az 1721-ben összeült vallásügyi bizottság működése előtti állapotok visszaállítását rendelte el. Természetesen ebből újabb viták alakultak ki, s az ezzel kapcsolatos sérelmeket 1724-től már egy új szervhez, a Magyar Királyi Helytartótanácshoz juttatták el, amelynek felállítása nagy válto­zást jelentett a vallásügy kezelésének menetében. A helytartótanács felállítása for­dulópontot jelentett a magyarországi vallásügy tekintetében, mert az - többek kö­zött - a vallásügyi kérdések intézésének központi szervévé vált. 23 A panaszokkal és sérelmekkel a vallásügyi bizottsághoz 24 lehetett fordulni, de csak magánszemély­ként és nem testületileg. A helytartótanácshoz 1725 és 1729 között beérkezett vár­megyei jelentések alapján, amelyek III. Károly 1725. augusztus 9-i resolutiója sze­rint készültek el, világos kép alakult ki a reformátusok egyházkormányzati szerve­zetéről. Mindez fontos támpontul szolgált a protestáns vallásgyakorlat visszaszorí­tását célzó, Carolina Resolutiok néven ismert rendeletekben. 25 Az 1681. és 1687. évi országgyűlés vallásügyi törvényei, valamint az azokat értelmező 1691-ben ki­adott Explanatio Leopoldiana alapján elkészített első rendelet 1731. március 21-én jelent meg. A második 1734. október 26-án látott napvilágot, amelynek értelmében az ágostai és helvét hitvallású protestánsok egyaránt négy-négy szuperintendenst választhattak kijelölt szuperintendenciájukban. III. Károly 1740. október 20-án halt meg, és az üldözés egészen az új uralkodó, Mária Terézia haláláig, 1780-ig tartott. A protestánsok vallásszabadságát II. József biztosította az 1781-ben kiadott Türel­mi Rendeletében, amely új fejezetet nyitott a nem katolikus népesség életében. 26 A Somogy megyei vallásügyi kérdések az országgyűléseken A 18. század első felében tartott országgyűléseken - I. József, illetve III. Károly idején, az általunk vizsgált korszakban - Somogy megyével kapcsolatos, felekezeti villongásokra utaló adatokat nem találtam az országgyűlési iratok között. Csupán egyetlen, folyamatosan visszatérő probléma vetődött fel, amely nem kap­csolódott szorosan a vallási viszonyokhoz, inkább a török hódoltság következtében megszakadt jogfolytonosság miatt került napirendre. A vita Somogy vármegye és a pannonhalmi főapátság között folyt a somogyi tizedek ügyében. Jelen dolgozatban csupán a per történetének főbb állomásait vázolnám fel.

Next

/
Thumbnails
Contents