Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

máznak a vallási, felekezeti viszonyokra vonatkozó adatokat. Akadnak azonban kivételek. Ezek közé tartozik a kaposvári kamarai kerületi tiszttartó (Balogh Ferenc) 1695. évi összeírása (1695. július 12.),

6 amely nem terjedt ki a megye teljes területére. így például Marcali és környéke kimaradt. Bár az összeírás a telek, a lakosság, az állatállomány, a vetésterület, valamint az adók és különféle szolgáltatások nagyságát is megmutatja, de számunkra a vallás szerinti megoszlás kérdése a leglényegesebb. (Fontos feladat lenne a falu gazdasági viszonyait megvizsgálni aszerint, hogy az illető települést milyen felekezetű lakosok lakták. Egy ilyen jellegű összehasonlító vizsgálathoz semmiképpen sem lehet egyetlen conscriptio adatait felhasználni, hanem több évet illetve évtizedet átfogó adatokra van szükség.) Az összeírás szerint a kaposvári kerület összes jövedelme 4.065 forint 65 dénár volt. Ugyanakkor a 74 faluban 381 jobbágy családfőt írtak össze. A falvak vallási megoszlása a következő: magyar falu, katolikus: 31; magyar falu, kálvinista: 25; magyar református és katolikus: 1 ; illyr (katolikus vagy görög vallású): 8; szerb: 1 volt. A fennmaradó falvaknál vagy a nemzetiség vagy a vallás nincs jelezve.

7 A népesedési és felekezeti viszonyok jellemzéséhez jelentős segítséget adnak a püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvek és az ezekhez kapcsolódó összeírások, amelyek a veszprémi püspöki levéltárban találhatók. Somogy megyére vonatkozóan az 1748., 1757. és 1771. évről maradtak fenn ilyen összeírások.

8 A 18. század népességi viszonyainak pontosabb megállapításához az egyházi anyakönyvek nyújtják a legnagyobb segítséget. Kováts Zoltán a Somogy megyei plébániákon és parókiákon található anyakönyvek, valamint az egyházi shematismusok leírásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a megyében négy olyan anyakönyv létezik, amelyeket az 1720-as évektől vezettek. Mind a négy katolikus egyházi anyakönyv. Az andocsi, csurgói és kéthelyi matrikulában a kereszteléseket, a nagybajomi anyakönyvben keresztelési és házasságkötési bejegyzéseket is találunk. A 18. század elejéről feldolgozott anyakönyvek azt mutatják, hogy a protestáns szülők és gyermekeinek nevét a katolikus egyházi anyakönyvekbe jegyezték be (például Csurgó).

9 Egyházügy a 17-18. század fordulóján A vallás kérdése a 17-18. század fordulóján heves vitára késztette az ország eltérő felekezetű tagjait, elsősorban az országgyűléseken résztvevő rendeket. Az időleges megegyezést az I. Lipót (1657-1705) által hozott 1681. és 1687. évi vallásügyi cikkelyek jelentették. Az 1681. évi soproni országgyűlés 25. törvénycikkelye a földesurak jogának fenntartása mellett biztosította a protestánsok számára az 1606-os bécsi, az 1608. évi, valamint az 1647. évi linzi békefeltételekre és vallási törvényekre hivatkozva a vallásszabadságot, a 26. törvénycikk pedig többek között rendezte a vitás templomok hovatartozásának kérdését. A protestánsoknak vissza kellett kapniuk azokat a templomokat, amelyeket ők építettek, de még nem szenteltek katolikus templommá. A katolikusoknál maradó templomaik fejében kárpótlásul a protestánsok minden megyében két-három helységben, egyes végvárakban és szabad királyi városokban szabad telket kapnak templomépítés céljából. Mivel a