Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

törvény szövege felsorolja e helységeket, artikuláris helyeknek nevezték őket. Az 1687. évi pozsonyi országgyűlés 31. cikkelye kifejtette, hogy a protestánsok szabad vallásgyakorlatát csak az uralkodói kegy biztosítja, az már nem az ő elidegeníthetetlen joguk.

10 Mivel az említett országgyűlések után sem szűntek meg a protestánsokat ért erőszakos cselekmények, ezért ők ismét a királyhoz fordultak. Igyekezetük nem sok sikerrel járt. 1691-ben jelent meg I. Lipót rendelete, az Explanatio Leopoldiana, amely bevezette a magyar közjogba a vallás nyilvános és magán gyakorlata közti addig ismeretlen megkülönböztetést. Lipót a nyilvános vallásgyakorlást az 1681/26. cikkelyben felsorolt artikuláris helyekre korlátozta, holott a törvény értelme csak az volt, hogy a protestánsoknak az elvett templomokért kárpótlásul a felsorolt helyeken templomépítésre alkalmas telket kell juttatni. A felsorolásban nem szereplő helyeken az Explanatio csak a magán vallásgyakorlatot engedélyezte szűk családi körben. Ha a nem artikuláris helyeken lakó protestánsok igénybe akarták venni egy protestáns lelkész szolgálatát, az artikuláris helyre elmehettek, előbb azonban lakóhelyük katolikus papjának kötelesek vsoltak megfizetni a stólát, az egyházi szolgálatért járó díjat és a tizedet.

11 A török hódoltság alól felszabaduló területeken is megoldásra várt a vallásgyakorlat kérdése, amelyet I. Lipót újfent egy királyi rendelettel oldott meg 1701ben, amikor a töröktől visszahódított vidékeken egyedül a római katolikus vallás gyakorlását engedélyezte, a korábbi végvárakban pedig, amelyek artikuláris helyeknek számítottak, a protestánsok nyilvános vallásgyakorlása többé nem volt érvényes. A rendelkezések értelmében a protestánsok helyzete tovább súlyosbodott, s számukra Rákóczi-szabadságharc hozott fordulatot.

12 A vallási kérdések rendezésére a szécsényi gyűlésen került sor 1705-ben. A katolikus és protestáns státusok részéről létrejött megegyezés szabad vallásgyakorlatot biztosított az ágostai és helvét hitvallásúaknak az 1608. és 1647. évi törvénycikkek szellemében, hatályon kívül helyezte az 1681. évi 25. törvénycikk megszorító klauzuláját, tehát azt, hogy a vallás a földesurak jogának fenntartásával gyakorolható, amely lehetővé tette a földesurak kegyúri jogának érvényesítését a mezővárosok és falvak ellen. Ugyanakkor megengedte a három bevett vallás bármelyikének tetszés szerinti követését anélkül, hogy bárkit vallásgyakorlatában háborgathatna. Az 1647 óta elvett és tulajdonjogilag vitatott templomok dolgában szintén egyezség született a felek között, eszerint érvényesítették a többség jogait és megvédték a kisebbséget a többség elnyomásával szemben.

13 A Rákóczi-szabadságharc harmadik évében meghalt I. Lipót és trónját fia, I. József foglalta el, aki 1710. november 10-én kelt rendeletében érvénytelenítette a szabadságharc idején az egyházi tulajdonban és a protestáns vallásgyakorlatban végbement változásokat. O azonban 1711. április 17-én váratlanul elhunyt és helyét testvére foglalta el.

14 III. Károly magyarországi valláspolitikája főként a katolikusok támogatását, a görögkeletiek (ruszinok, románok) unióra kényszerítését, valamint a magyarországi szerbek kiváltságainak erősítését célozta, apjához hasonlóan. (Üldözéseknek főként a zsidók voltak kitéve.) Valláspolitikájának harmadik legfontosabb eleme a protestánsok visszaszorítása volt. Vallásgyakorlatuk rendezésére