Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
Ha az I. táblázatunkra tekintünk, azaz az ott feljegyzett birtokadatokat tesszük vizsgálatunk tárgyává, azonnal kiderül, hogy a határban ismét a szántóterület nőtt, míg a rét, a legelő és főként a szőlő területe és aránya csökkent. Az ebben az időszakban az 1909. évi V. törvénycikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás nyomán elkészült összeírás az akkor már Nagycsepelynek nevezett kisközségben 295 birtokíven 4058 földrészletet tüntetett fel.49 Ez azt jelenti, hogy a határ paraszti kézben levő része feldarabolódott. Magyarok lakták ezt a falut, s nem védte őket a német szokásjog, amely csak az első gyermek kezén hagyta a földet, míg a többi ipart tanult. Itt a földet legfeljebb az önpusztító „egyke” tarthatta volna egy kézben. A forrás a kataszteri tiszta jövedelmet is feltünteti. A 4013 katasztrális hold- nyi határ tiszta jövedelem 21428 koronát tett ki, vagyis egy holdra 5,30 korona esett. Ez értékben több mint az 1865. évi felmérésben közölt adatok alapján kiszámított holdankénti 1,70 forintjövedelem. Csupán az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg, hogy a szomszédos Kötésén, ahol több közbirtokos gazdálkodott, a holdankénti jövedelem 1865-ben 2 forint, 1910-ben pedig 5,20 korona volt.50 Csepely falu elég népes volt ahhoz, hogy ne csak földművelők találjanak ott megélhetést. Ebben az időszakban az első, csak az ipar, a kereskedelem és a közlekedés „vállalkozóit”, valamint a segítőiket (segéd, tanonc, munkás) feltüntető összeírás a céhek eltörlése után készült. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége irattattá össze a hatáskörébe tartozó településeken az alábbi adatokat. Csepely faluban 1878-ban 17 vállalkozó, 3 segéd, 1 tanonc és egy férfi munkás dolgozott az ipar és a kereskedelem területén. Jóllehet ezek nem voltak nagy vállalkozások, az 1876. évi jövedelemadó mégis meghaladta a 120 forintot, Ez összeg a szomszédos Őszödön ekkor 76 forint, Telekiben 113 forint, Kötésén pedig 406 forint volt. Az V. táblázat áttekintést ad az ipar szerkezetéről is. Tudnunk kell, hogy a vas- és fémipar ekkori „vállalkozója” az az egy kovácsmester volt, aki egyedül dolgozott műhelyében. Az építőanyagipart egy téglavető üzem képviselte, amelyben egy férfi munkás állott alkalmazásban. Mivel nem fizettek utána jövedelem- adót, így valószínűleg a mezőgazdasággal, illetve az uradalommal állott kapcsolatban, annak része volt. A faipart egy asztalos képviselte, aki - a kovácséhoz hasonlóan - a fizethető legalacsonyabb összegű jövedelemadót fizette. A fonó-szövőipar volt a legnépesebb, mert ekkor 5 takácsmester, valamint egy-egy takácssegéd és -inas dolgozott a faluban. A ruházati ipar három mestere közül 2 volt csizmadia és egy kalapos. Mindhárman a legalacsonyabb jövedelmi adó kategóriájába tartoztak. Az élelmiszeripar 3 „vállalata” malom, mégpedig kettő vízimalom és egy olajmalom volt. A vízimalmok egyikében még egy molnársegéd is dolgozott. A molnárok magasabb jövedelmére utal az évi jövedelemadójuk. A tulajdonosok az olajmalom után 7, a két vízimalom után pedig összesen 26 forintjövedelemadót fizettek 1876-ban. Az előzőekben már láttuk, hogy a kocsmatartáshoz a falu közössége mennyire ragaszkodott. így nem meglepő az sem, hogy ebben a kimutatásban is a kocsmáros — aki egyben mészáros is volt — fizette a legmagasabb jövedelemadót, vagyis 35 forint 50 krajcárt. 60
