Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
tot, 30 kettes és 8 négyes ökörfogatot, valamint 13 tehénfogatot jegyeztek fel. Ez utóbbi majdnem biztonyos, hogy a parasztoké volt. A határban 413 szarvasmarhák regisztráltak. A többségük ökör volt és a régi, elsősorban igavonásra és húsa miatt tartott, erdélyi magyar szarvasmarha állományhoz tartozott. A tejtermelő pirostarka fajta tehén száma ekkor Csepelyen mindössze 7 volt. A lóállomány, zöme kanca, 166 darabból állott. A határban a jelentős (1006 darab) mennyiségű sertés volt, s a juhok száma is meghaladta a 7 ezer darabot. A baromfitenyésztésen (3228 db) kívül a méhészkedés lehetett még fontos (124 méhcsalád). Ez utóbbihoz tartozik, mint annak fontos velejárója, a viszonylag szépszámú gyümölcsfa. A határban levő több mint 16 500 gyümölcsfának közel a fele szilvafa (a pálinkafőzés alapanyaga) volt, de 2 ezret is meghaladta a szederfák száma, hogy szabad legyen utalni a selyemhernyó-tenyésztésre. Ezen túl szintén nagy számú volt az alma-, a meggy-, az őszibarack-, a körte- és a diófa. A kajszibarackfa 285 volt, de találunk a határban 16 mandula- és gesztenyefát is.46 A határ tehát gazdag, jól megművelt. Sajnos, azt nem tudjuk megállapítani, hogy az állatállományból, a gépekből stb. mennyi tartozik ide, mert a statisztikai felvétel idején készült Gazdacímtár Csepely uradalmi adatait Karádéval összevontan közli, hiszen e falu határában fekvő veszprémi püspöki birtok a karádi uradalomhoz tartozott.47 Csupán sejtjük azt, hogy a juhászat e nagybirtok egyik fontos bevételi forrását jelentette, s a mezőgazdasági gépeket is az uradalomban használták. Ezt a „sejtést” a korabeli gazdaságtörténeti irodalom mindenben alátámasztja. A Somogy megye monográfiájában szereplő gazdaságleírások között jelzett karádi uradalom - amely akkor Margalit Alfréd bérlete volt - híres volt juhászatáról és mangalica tenyészetéről.48 Ha Csepely népességének helyzetéről akarunk képet kapni, akkor vissza kell térnünk a népesség statisztikánkhoz. AIII. táblázat adataiból egyértelműen kiderül, hogy a falu népességének jelentékeny részét - 1900-ban 89 %-át, 1910-ben pedig 82%-át - a földművelés és állattenyésztés tartotta el. Ha a mezőgazdaságból élők belső tagozódását is megvizsgáljuk (lásd IV. táblázat), akkor azonnal kiderül, hogy 1900-ban a mezőgazdaságból élőknek 67%-a, 10 évvel később pedig 62 %-a birtokból élő gazdálkodó, kisbirtokos napszámos, majoros, kertész vagy azok családtagja (segítő vagy eltartott) volt. Ennek megfelelően a mezőgazdasági alkalmazottak (tisztviselők, gazdasági cselédek vagy munkások) aránya 33, illetve 38 % volt az századfordulón. A számadatok egy elszegényedési folyamat jelzői. A 10-100 katasztrális holdat biró ún. kisbirtokos réteg száma 1900 és 1910 között közel a felére csökkent, míg a birtokából megélni nem tudó - és ezért napszámos munka vállalására kényszerülő réteget alkotó személyek száma megnőtt. A mezőgazdasági alkalmazottak között 1900-ban még találunk tisztviselőt, ami azt mutatja, hogy az uradalom vezetésének egyik képviselője Csepelyen lakott. O azonban 10 év múlva már „eltűnt”, úgy látszik az uradalom központját teljesen Karádra tették át. Ebben az évtizedben a gazdasági cselédek és munkások száma is csökkent. 59
