Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
táskertjét felszántják, ennek haszna 4 forint. Két szekér szénát és 1 szekér sarját hoznak, az megér 8 forintot, két napi kukoritza földet megszántanak és behordanak, ennek haszna 3 forint, a Kálvária hegyen levő rétjét lekaszálják, ennek haszna pedig 1 forint. Ugyanakkor a szőlőből is bevethet 2 forintot. A summa: 200 ft 30 Xr.” A falu lakói kötelezik magukat arra, hogy a készpénzt negyedévenként beszedik és kifizetik. A szerződést 1803. szeptember 18-án Karádon a község öreg bírája, Memyei Imre és 11 esküdt írták alá.26 Jóllehet ez a látogatási jegyzőkönyv nem tartalmazza a falu lakóinak teljes létszámát, de nyilvánvalóan megmaradt az többségében reformátusnak, mint azt a református egyház által 1816-ban végeztetett egyházlátogatási jegyzőkönyv - már idézett - adatai is bizonyítják. A tanítónak viszont valószínűleg az egész falu gyermekseregét oktatnia kellett, erre mutat a jövedelme. A szerződésben szereplő részletezés azonban érdekes képet fest a falusi tanító akkori anyagi helyzetéről, a magas készpénz összeg tulajdonképpeni realitásáról. A falu története a továbbiakban már csak nyomokban követhető. Csepely a karádi uradalom része volt, és így, ami Karád mezővárost érintette, az a falu életére is kihatott. Tudjuk, hogy Karád a XIX. század első évtizedeitől perben állt földesúrával, a veszprémi püspökkel. E per alapját éppen egy 1784-ben a földesúrral kötött szerződés képezte, amelyben Karád és Csepely község lakói együttesen voltak a szerződő felek. E contractusban nem szerepel Kéri puszta, amelyet a karádiak használtak folyamatosan, és ahol a földesúr saját uradalmat alakított ki. A karádiaknak helyette sokkal rosszabb minőségű telki földet mértek ki Csepely határában. így a csere-földek révén - áttételesen - a csepelyiek is részeseivé váltak a karádiak véres és elszánt harcának. Az események ismertetése nem tartozik ide, de annyit itt is meg kell említenünk, hogy a per folyamán, 1818 májusában, Somogy megye közgyűlése három tagú bizottságot küldött ki Karádra, hogy az ellenőrizze az uradalom tagosítását, nehogy az úrbéri telkek - melyek az adóalapot képezték - megrövidüljenek. A jobbágyok nem is a kapott földek mennyisége ellen tiltakoztak, hanem annak minőségét tették szóvá. Noha a megyei küldöttség a tagosítás mellett volt, azt mégis meg kellett említenie, hogy az uradalomnak az a vádja, miszerint a karádiak és a csepelyiek nem teljesítették a robotkötelezettségeiket, nem állja meg a helyét. Éppen ellenkezőleg! A csepelyiek, az ott élő 59 jobbágygazda 516 2/4 nappal szolgált többet abban az esztendőben, mint amennyire kötelezhető lett volna! Különösen elkeserítette a karádiakat az, hogy a panaszos levelükre Bécsből küldött választ az uradalom ügyésze eltitkolta előttük. Ez annyira felbőszítette őket, hogy a megrémült uradalmi vezetők katonaságot kértek. Bajor dragonyosok lepték el a mezővárost, akiknek eltartása óriási terhet jelentett Karád lakóinak. Először 1818 és 1819-ben voltak itt katonai exekuciók. Ennek a több mint két évtizeden át páratlan erőszakkal, többszöri katonai karhatalom igénybevételével, jogtalan börtönbüntetésekkel, meg verette tésekkel folyó pernek során Csepely neve is fel-fel- bukkan a peres iratokban. Lényegében azonban Karádot érintette elsősorban ez a mozgalom. A két település érdekeinek összefonódását jelzi azonban az, hogy - pél52
