Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
dául - a kiküldött megyei szolgabíró jelentése szerint még 1843-ban is vonakodtak a karádiak és a csepelyiek is az irtásbért felvenni.27 Sőt: Csepely volt az egyetlen település Somogy megyében, ahol az írtásföld - évi bér fizetése ellenében - egy ideig paraszti kézben maradhatott.28 Az a per, amelyben egy mezőváros kereste igazát, a közeli Csepelyt is - mint azt már említettük - több vonatkozásban érintette. Mindkét településben közös volt a földesúr, akinek fő törekvése: a saját uradalom, a majorsági gazdálkodás kiépítése és jövedelmezővé tétele, természetesen negatívan kellett hogy hasson Csepel jobbágyainak életére is. Ez a már említett túlzott robotkövetelések esetében is megmutatkozott. Az első nagyobb állami felmérés 1828-ból maradt ránk, amikor is a nádori összeírás szerint a Kaposi járásban fekvő Csepely községben 103 családfőt jegyeztek fel, akik közül 65 fő volt colonus, jobbágygazda, 35 fő inquilinus, házas zsellér, és 3 fő subinquilinus, házatlan zsellér. A lakosok közül ötöt jelöltek opificiával, vagyis öt volt iparos, és az egyik falubeli pedig quaestor, vagyis kereskedő. A faluban ekkor 100 ház állott, 484 pozsonyi mérő szántóföld, 264 kaszás rét, 30 1/4 pozsonyi mérő szőlő volt.2’ Az összeírt állatok száma viszonylag alacsony. A szarvasmarhák közül 24 volt igás ökör, 1-1 fejős, illetve meddő tehén, a 3 éves tinók száma 10, a 2 éveseké 16. A lovak száma 16, a sertéseké pedig 45 volt a faluban mindössze. Utóbb a megjegyzésekben szerepel az is, hogy ez esetben az egyetlen fejős tehén borjút nevel és ezért az adóhoz nem volt felhasználható. A megélhetés egyik fontos eszköze az iparűzés. A jelzett 5 iparos közül 3 volt takács. Mindhárman házas zsellérekként dolgoztak, s a családfők száma kettő volt mindegyik esetben. Egyik közülük csak esetenként (dum et quando) dolgozott segéddel. Szerepel még az összeírásban egy mészáros, ugyancsak zsellér státuszban. Ő azonban házatlan zsellér volt. Vele ellentétben házas zsellérként jegyezték fel a község molnárát. A névsor 11. helyén egy házas zsellért tűntetnek fel, aki egy személyben takács és napszámos volt (textor et mercenerius). A quaestor tulajdonképpen azt jelentette, hogy az adott személy nagyban foglalkozott árukereskedelemmel. Csepelyen Moyses Kromer házatlan zsellér szerepel - quaestorként - a listán. A neve mellett pedig az a megjegyzés áll, hogy szeszégetéssel foglalkozik (ustor cremati). Nyilvánvaló, hogy egy zsidó regálé bérlő az uradalomtól bérelte a szeszégetés jogát. Érdemes még megjegyeznünk, hogy az egyik jobbágygazda neve mellett „elbocsátott katona” megjegyzés szerepel.’" Az összeírás szöveges része szerint ekkor Csepelyen búzát és rozsot, ősszel csupán rozsot, tavasszal pedig nagyobb mennyiségben zabot, kölest és kukoricát vetettek. Ugyanakkor a conscriptio megemlíti, hogy a zab rosszul fizet. A szőlő egy pozsonyi mérőnyi területe két kapásból állott. Ezen a szőlőhegyen egy kapásnyi területen egy akó bor termett, s ez 48 krajcárért kelt el. 53
