Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében

és 17 „egyéb” lakott a településen. Szabadságolt katona ekkor nem tartózkodott a faluban, de feltüntettek 70 gyereket (1-13 évesig) és 16 fiút, akik 13-17 évesek voltak. Az összesített szám: 330—rájött ki. Egy főt - úgy tűnik - egyik kategriába sem tudtak besorolni. Talán koldus volt?19

Ezek a számok nem sokat árulnak el Csepely akkori életéről, de azt igen, hogy lakosainak zöme paraszti sorban élt, földet művelt és állatot tartott.

A falunak volt iskolája. Somogy megye népiskoláit feltüntető térkép egy római katolikus iskolát jelez 1772-73. évi tanévben.20 Az iskolákat feltüntető egyik jegyzékben az is szerepel, hogy 1770/71-1773/74-ben 682 lakos élt Csepelyen. A falu iskoláját 1745-ben alapították. Ez római katolikus és magyar iskolaként működött. 1770-ben Szabó Ferenc, 1773-ban Kozáry István volt ott a tanító, a mester. Az előbbinek évi jövedelme 50, az utóbbinak pedig 65,15 forint lett volna, de a tanulók számát kihúzták. Az a megjegyzés szerepelt a hivatalos jegyzékben, közvetlenül a jövedelem összege után: „ha küldenék a gyerekeket és fizetnének”.21 Ez bizony nagyon szomorú képet ad a faluban folyó oktatásról, annak lehetőségéről.

Csepelyen azonban ekkor nemcsak katolikusok éltek, hiszen tudjuk, hogy e század végén református templom is épült ott. A Dunamelléki Református Egyház- kerület részéről 1816-ban hivatalos látogatásra, vizitációra is sor került. Ennek is fennmaradt a jegyzőkönyve, amely szerint Csepelynek filiái is voltak, úgymint Teleki és Kötcse. A gyülekezet lélekszám ekkor 618 fő volt. A falu tanítóját Tigyi Józsefnek hívták, de nem jegyezték fel azt, hogy hol végezte tanulmányait. Tudjuk: Csepely előtt Bálványoson ésTelekiben „szolgált”, s 1810-ben költözött át e községbe. Nem végzett jegyzői munkát. Az iskolában írást, olvasást, számtant, vallást, éneket, katekizmust, továbbá a Szent Históriákat tanította. Az iskolába járók száma Csepelyen 36 fő volt, de azonnal hozzáteszik, hogy ebben a faluban csak télen járnak a tanulók teljes számmal iskolába, június végéig fele számmal. Aratáskor pedig nagyon kevesen. „Nyáron oskolát tartani nem lehet” - írják. Még azt is feljegyzik, hogy „oskola ház” a tanulók számához képest „igen szűk”.22

Ez nem túl sok információ, mégis valamelyes képet ad a helységben levő kulturálódási lehetőségekről. Valamivel élésebbé válik az így kialakuló kép, ha áttekintjük a katolikus egyház részéről e területen tartott püspöki látogatások, jegyzőkönyvek feljegyzéseit.

Bajzáth József veszprémi püspök hivatalos látogatása idején, 1778-ban Csepely a karádi anyaegyház filiája, leányegyháza volt. Karádi oppidum, mezőváros és Csepely possessio, falu, és egy óra járásnyira feküdtek egymástól. Csepelyen nem volt katolikus templom, csupán egy harangláb 50 font (25 kg) súlyú haranggal. A papi szolgálatot a faluban a karádi plébános látta el. A jegyzőkönyvön rögzítették, hogy a plébánosnak Csepelyen nincs javadalma. Mindazonáltal pontosan leírták a keresztelésért, a házasságkötésért, a temetésért és egyéb egyházi szolgáltatásokért járó ún. stólapénz összegét.

Ugyanakkor, amikor egyházi vonatkozásban meglehetősen rosszul állt a dolog Csepelyen, élt ott egy külön tanító. A forrás ludus rector-nak - és nem magisternek - nevezi, ami felsőbb grádust jelent. Horváth Lászlónak hívták, 26 éves volt a vizi50