Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
szándékát mutatva”, elvállalta a minden jobbágy által gyűlölt forspontot, az előfogat kiállítását, a mai fogalmaink szerint: az ingyen fuvarozást 20 fordulóra, és 30 alkalommal a levélhordást Veszprémbe, Sümegre vagy távolabbi helyre. Ha erre a kérdéses évben nem lenne szükség, akkor a következő évben teljesítik vagy pénzben megtérítik azt. A 12. pont utal arra, hogy az adózás és a kötelezettség az úrbéri regulációhoz alkalmazkodik. így azt, ami az urbáriumban van, teljesíteni kell, de ennél többet nem. Ide még egy pontot is beiktatott a földesúr megbízottja, a somogyi birtokok prefektusa, jószágkormányzója. Eszerint a földesúr fenntartja magának azt a jogot, hogy mérnökkel (ingenieur) méresse fel a földeket. Ez már előrevetíti a későbbi időszak egyik fontos vitapontját is. A 13. pont azt a kikötést tartalmazza, amely szerint 1778. Szt. Mihály napjától még az előző szerződés szerint, 6 krajcárral fizetik a robotot, de már az új szerződés életbe lépése után ennek az összege 8 krajcárra emelkedik. Egyébként a szerződés 1779. január 1-től lép életbe és 3 évig tart, amely időpont után vagy az urbárium szerint adóznak majd, vagy új szerződést kell kötniük. Érdekes módon a szerződés keltezése Karád, 1779. március 16, aláírója pedig a püspök jószágkormányzója volt. A falu részéről Elek Mihály öregbíró és 3 esküdt aláírásával, valamint a falu pecsétjével hitelesítették a dokumentum tartalmát. A hivatalos személyeken kívül további aláírások, illetve a nevek melletti keresztvonások jelzik, hogy tartalmával a falu többi lakója is egyetértett. A szerződés hivatalos voltát Vajda Zsig- mond főszolgabíró és Németh István megyei esküdt aláírása és pecsétjei jelzik.16 Mindez arra mutat, hogy a földesúr mindenképpen biztosítani akarta a birtok után járó hasznot, de az urbáriumhoz képest mégis tett némi engedményt, hogy ezzel segítse elő a jobbágyok mielőbbi teljes meggyökeresedését ebben a faluban. Ez meg is történt Az 1780-as években Korabinszky lexikona úgy említi a „Cschepely"-nek írt települést, hogy az magyar falu Somogy megyében, és másfél mérföldnyire fekszik Koppánytól.17 Vályi András - aki már helyi forrásokra, a településekben lakó értelmiségiek (a tanító, a jegyző vagy a pap) bemondásaira, információira is hallgatott, sőt azok alapján készítette el lexikonét - azt írja Csepelyről, hogy magyar falu Somogy megyében, földesúra a veszprémi püspök, lakosai katolikusok, a Koppánytól másfél mérföldnyire fekszik, határában fája van elegendő, legelője, szőlője hasonlóképpen, „de mivel földgyeinek fele homokos, a második osztályba számoltatott”.18 De ekkor már - hála II. József korában és rendeletére készült népösszeírásnak - ismerjük e falu belső összetételét, társadalmát és népességének pontos számát is. Az adatok szerint Csepelyen 1785 táján 107 házat jegyeztek fel, amelyekben 144 család lakott. A „jogi” (mai szóval bejelentettnek mondhatnánk) népesség száma 682 fő volt, ezek közül nyolcán voltak távol - talán katonák voltak? - hatan pedig idegenként kerültek összeírásra. A tényleges népesség számát 680 főnek jegyezték fel. Közülük 331 fő férfi (159 nős és 172 nőtlen), 351 pedig nő volt. A férfiak a következőképpen oszlottak meg: 1 pap és 14 nemes élt ekkor a faluban. Tisztviselő nem volt. Ugyanakkor 5 polgár, 80 paraszt, 68 polgár és paraszt örököse, 59 zsellér 49
