Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban

ezen véleményét fontosnak tartjuk idézni: „...Zala, Somogy, Baranya vármegyék tanfelügyelőit figyelmeztetni kellene, hogy ahol nagyszámú horvát gyermek jár iskolába és legalább „C” típus van érvényben, ott az írás- és olvasást, valamint a hittant olyan színvonalon és eréllyel tanítsák és kérjék számon, mint a magyarul tanított tárgyakat. Ezeken a helyeken meg kell értetni a tanítókkal, hogy a haza érdekei kívánják meg, a magyar anyanyelv tanítása mellett a kisebbségek anyanyelvének tanítása is érvényesüljön. De figyelmeztetni kell a tanfelügyelőket is, mert közülük többen akadnak olyanok, akik elnézőek az olyan tanítókkal szemben, akik nem fordítanak kellő figyelmet a kisebbségi nyelv tanításra, és úgy gondolják, hogy ezzel valamiféle hazafias tettet szolgálnak, pedig csak tájékozatlanságukat és politikai műveletlenségüket bizonyítják.

Somogy megyei tapasztalatok alapján is ismerhetjük, hogy milyen ellentéteket hozhatnak felszínre az olyan iskolai viszonyok, ahol a vegyes etnikumú településeken a német és a magyar anyanyelvi igények teljesen ki vannak elégítve, s a horvátoknak az írás-olvasás és hittan tanítása sem történik megfelelő módon, Somogy vármegyében, de különösen Baranya- és Vas megyében számtalan ilyen példa sorolható fel...”35

Pastrovics-féle „memorandum” Bács-Bodrog, Baranya, Somogy Zala, Sopron, Vas, Pest-Pilis-Solt és Fehér vármegyékbe azt követelte, hogy az „A” szisztémát azonnal vezessek be, és a horvát, sokác, bunyevác tannyelv tanítása mellett a magyar, mint „kisegítő nyelv alkalmaztassék.”

Margitai József erre vonatkozóan azt javasolta, hogy a kormányzat hagyja válasz nélkül az egész „memorandumot”, mert elkészítője a legkisebb mértékben sincs tisztában a „délszláv” etnikumú települések viszonyaival, az objektív anyagi helyzettel, a szülők valóságos akaratával, s a törvényes körülmények között pedig megejtett tanítási rendszer megváltoztatásnak ilyen diktatórikus, rendeleti erővel történő megoldás következményeivel.

Valóban, Margitai válaszának realitásához nem fér kétség. Sem a miniszter- elnök, sem pedig a kultuszminiszter nem reagált a Pastrovits-féle beadványra. Annyit azonban tettek, hogy egy VKM-leirattal valamennyi tanfelügyelőséget, így a Somogy vármegyeit is, megsürgették, hogy a kisebbségi iskolákban az anyanyelv tanítás hatékonyságát ellenőrizzék.

A Pastrovits-féle beadvány vezetett azután annak az ellenőrzésnek is az elvégzésére, hogy a hazai horvátság kisebbségi anyanyelv oktatást végző iskoláiban a tankönyvellátottság milyen színvonalon van. A kormányzat itt is Margitai József több évtizedes tapasztalataira támaszkodhatott. Az összkép eléggé lehangoló volt. S ebben a Pastrovits-féle kritikának sok tekintetben igaza volt. Ha más haszna a kisebbségek számára nem is volt, azonban előkészületben lévő néhány horvát tankönyv elkészítését meggyorsította.36

A somogyi horvát települések iskolaügye a két világháború közötti időszakban nem tudott elmozdulni az 1924-ben országosan kialakított „A-B-C” típusú szisztéma bevezetésének ellenére sem egy kedvezőbb irányba, amely az anyanyelvi, etnikai struktúrának megfelelt volna. Korábban már kifejtettük és most is összefoglalá152