Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)
Az egyik, 1922 márciusában e témában íródott cikk szerzője kötelező és fékező erkölcsi törvényeket javasolt, hogy a tulajdonosok ne liberálisan, hanem helyesen értelmezzék a magántulajdont, ezzel ne éljenek vissza. 22 Érdekes módon egy falusi lelkész vette védelmébe terjedelmes vezércikkben a liberalizmust, mégpedig éppen a nemzetgyűlésnek a numerus claususról folytatott vitája kapcsán. Jog- és gazdaságellenesnek tartotta a törvénytervezetet, bizonygatva, hogy a zsidó kereskedőkre szüksége van az országnak, azokat nem nélkülözheti. 23 Egy másik, ebben az időben megjelent cikk szerzője a Somogyi Újság hasábjain a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia összevetésének szenteli sorait. Okfejtésében első helyen említette a világnézetet, a másodikon, mint ennek függvényét, a tulajdont, pontosabban a tulajdonviszonyokat. Kijelentette: a szociáldemokraták mindenkinek elveszik a javát, míg a keresztényszocializmus a magántermelést vallja magáénak, bizonyos megszorításokkal, és ebben kitüntető szerepet szán a kisiparosoknak, kisvállalkozóknak. Természetesen gyakran szó esett elvi jellegű írásokban a szocialista forradalomról, a kommunizmusról. Néhány kiragadott vélemény e témából. Nagyatádi Szabó István- ,,A kommunizmust nem erre a világra való eszmének tartom." Másutt: ,,A marxizmus éppúgy nem volt tudomány, mint az alchimia vagy a mágia... Egy későbbi kor Marx Károlyt a világcsapások közé fogja sorolni." ,,...a szociális forradalom a teóriáktól meghibbant szobatudósok és beteg lelkű fantaszták agyának zagyva szüleménye." Neves szerzője miatt külön elemzést érdemel az a cikksorozat, amely 1922 júliusában jelent meg az Uj-Somogyban. 2 * Dr. Zsilinszky (1925 óta BajcsyZsilinszky) Endréről van szó, aki abban az időben felolvasóesten fejtette ki véleményét ideológiai, politikai kérdésekről. Oswald Splengerre hivatkozva jutott a követeztetéshez: hanyatló korban élünk, amely a késői római császársághoz hasonlítható. Általános forrongás hatja át a társadalmakat. Az általános rezgés egy új világ születését készíti elő. Ez azonban nem úgy valósul meg mondja az akkor 36 éves, Gömbös Gyula köréhez tartozó fővárosi lapszerkesztő - ahogyan a kommunisták képzelték, vagyis minden korábbi értéknek és jónak a tagadásával. Véleménye szerint ugyanis a bolsevizmus nem egyéb, mint ,,az egyetemes pusztulásnak egyik és éppen legsúlyosabb formája." Elégedetten állapította meg, hogy a marxizmus határtalanul szűk horizontját nem sikerült ráerőszakolni Európára. Szerinte a teendő: lelkiekben, erkölcsiekben keresni a jobb jövő útjait. Okfejtését előadása gondolatmenetéhez, stílusához méltatlan frázissal fejezte be: ,,A magyar jövő mit vár tőlünk? Férfiasabb férfiakat, nőibb nőket." Viszonylag kevés szó esett a lapok elméleti cikkeiben az oroszországi illetve szovjetunióbeli eseményekről. Az írások egy része azonban arra használja fel publicisztikájában a keletről érkező nem éppen kellemes tartalmú híreket, hogy azokat érvként alkalmazza a tőke gátlástalan uralma ellen. Egy 1923 novemberében 25 megjelent Lenin reménykedik című cikk szerzője például leírta, hogy a „világ legnagyobb rablógyilkos bandájának a vezére" közelinek látja a forradalom győzelmét az egész világon. Kifejtette, hogy ez tulajdonképpen nem lebecsülendő veszély. És felteszi a kérdést: kik a forradalom szövetségesei? A válasz: a tőke kegyetlensége, az oktalan gazdagok elbizakodott fényűzése, a szegények nyomorúsága. - „Ha nem javítunk a társadalmunkon, ez Lenin álmainak beteljesülését szolgálja."
