Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

tött, ha az eredeti végkövetkeztetést (hogy tudniillik a betelepülő népesség háromnegyede volt hódoltsági vidékekről érkezett) az adatok ilyetén való csoportosítása meg is kérdőjelezi. De ez az egyetlen pont, ahol érdemi eltérés tapasztalható. Az eredmények fent bemutatott jelentős egybeesése által Kováts Zoltán adatai megerősítik a betelepülés irányára vonatkozó konklúzióinkat. Másfelől viszont felmerül a kérdés, hogy mi lehet az oka annak, hogy a somogyi és betelepülő népesség arányát illetően viszont olyan komoly mértékben eltér az 1744. évi nemesi felkelés névsorából levont következtetésünk Kováts Zoltánétól. Az 1-2. és 4-5. táblázat adatainak hasonlósága azt sugallja, hogy az inszurrekciós névsor nem ad torz képet a vármegye század közepi népességéről. Ha viszont azt szeretnénk, hogy megálljanak Kováts Zoltán komoly demográfiai elemzésével szemben is, akkor alaposabban meg kell vizsgálnunk, hogy milyen reprezentativitású a használt adatsor. Inszurrekció és reprezentativitás A névsor elemzése által nyújtott adatok értéke azon múlik, hogy milyen módon állította ki a megye ezt a kontingenst: annak összetétele mennyiben reprezentálja a megye lakosságát. Ezért legelőször az 1744. évi Somogy megyei nemesi felkelést kell körüljárnunk. Az osztrák örökösödési háború folyamán két alkalommal került sor Magyarországon nemesi felkelésre. Az 1741. szeptemberi 11-i híres jelenet alkalmával CYitam et sanguinem pro rege nostro Maria Theresia!") személyes felkelést, portális lovasokat és 30 000 gyalogos katonát ajánlottak meg az országgyűlésre összesereglett rendek, de a végső tervezet már csak összesen 22 000 gyaloggal számol. Ebből hat négy zászlóaljas ezredet állítottak aztán fel (egyenként 4x750 fő létszámmal), és a meglévő három magyar sorezred megerősítését végezték el.

14 Az 1741. évi 63. törvénycikk értelmében, mely részletesen szabályozta a nemesi felkelést, Magyarország rendjei tehát nemcsak a nemesek személyes illetve helyettesek útján történő hadbaszállását ajánlották meg, hanem ezen túlmenően (s ezeknél jóval nagyobb jelentőséggel) a birtokosok által nádori portánként

15 egy-egy lovas és szintén a porták után négynégy, összesen hat új teljes gyalogezredbe szervezendő 21 622 gyalog kiállítását is.

16 (Vagyis nem egyszerűen nemesi felkelésről, hanem a gyalogság kiállításán túl is inszurrekcionális-portális katonaságról van szó.) A gyalogságot Magyarország adójának terhére állították ki.

17 Ennek értelmében 1742-ben Somogy vármegyében személyesen 40 nemes kelt fel, 47 pedig helyettest állított. Somogy 90 nádori portája után a vármegye zászlaja alá 34 katonát állítottak, 56-ot más vármegyék felkelő seregéhez csatolták, de egy vasi birtok után kiállított katona a somogyi kontingenst erősítette. Az országgyűlés által megszavazott újoncokból Somogyra 360 esett.

18 Ők a második (soproni) ezred kötelékébe kerültek.

19 Somogy megye adózási elszámolása azt mutatja, hogy a 360 gyalogos kiállításának költségei 10 110 forintra rúgtak, ami a megye évi hadiadójának körülbelül negyedrészét tette ki.

20 Az osztrák örökösödési háború folyamán másodszor 1744-ben szólították fegyverbe a nemességet.

21 Augusztus 10-én, a második porosz támadást