Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára
22-én egy nehéz és másfél óráig tartó átkelést kellett egy szorosban végrehajtani, de azután egy szép völgybe értek, s Vissoga 81 nagy kiterjedésű tájára, ott ismét átkeltek a Bosznán, egy kis szorost találtak, melyet elhagyva tábort vertek. Éppen ekkor érkezett vissza Kyba ezredes néhány fogollyal, de Szarajevó városáról hírt nem hozott. Innen ismét 2 portyát küldtek ki; az egyiket de Charée főszárnysegéd 82 alatt 24 német lovassal, a másikat Maianich rác őrnaggyal és 200 lovassal, azzal a paranccsal, hogy addig menjenek előre, míg ellenséggel találkoznak és biztos híreket tudnak hozni. Amellett ismét egy kornétást és trombitást küldtek Szarajevóba, mert az elsőre válasz nem érkezett. 24-én az előző napon kiküldött portyák dolguk végezte nélkül tértek vissza, s mikor folytatták a menetet, megjött a tegnap kiküldött kornétás is. Elmondta, hogy a trombitással belovagolt a városba, s majd egy negyedóráig senkivel sem találkozott. Végül egy török csapat jött, ő hadiszokás szerint kürtjellel megmutatta az írást. A válasz az volt, hogy a törökök az ő szeme láttára lekaszabolták a trombitást; ő csak sok sebbel keservesen menekült. A városban egyébként nagy a menekülés; ezen a napon tovább vonultak, az út elég hegyes volt, de néhány szoros után széles lett. Délután a lovasság egy város melletti magaslatról egyenes vonalban hosszú menetet hajtott végre. Ezután közvetlenül behatoltak a városba, s úgy találták, hogy a törökök mind elmenekültek, de a zsidók maradtak. Kifosztották a várost, sok zsákmányt ejtettek. Értékeset azonban nem találtak, mert a törökök menekülésük előtt kifosztották a keresztényeket és zsidókat, minden értéket, pénzt és hasonlókat magukkal vittek. A zsákmány legnagyobb része nehezen cipelhető kereskedelmi áru volt. A felső városba menekült törökök és a várbeliek létszáma kb. 150 fő volt, ezek kiságyukból és más lőfegyverekből tüzeltek a zsákmányoló keresztényekre, de hatás nélkül. A mieink igyekeztek őket mindkét helyről elűzni. Bár a katonáknak parancsuk volt, hogy előzetes jel nélkül ne gyújtogassanak, estefelé minden elővigyázatosság mellett, a különben gazdag kereskedő város, melynek 6000 háza s 150 mecsete volt - lángba borult. Sajnálatos, hogy császári részről a télen át nem volt lehetséges itt lábunkat megvetni, pedig ez a lehetőség a törököket Zentánál ért nagy vereség utáni rémület és félelem miatt adva lett volna, s az egész országot császári hűségre lehetett volna terelni. 24- e részben pihenéssel, részben a város és környékén levő völgy teljes felperzselésével telt, amellett portyákat küldtek ki, melyek néhány törököt levágtak és meglehetős zsákmányt ejtettek. A várat illetően nem tartották tanácsosnak, hogy annak elfoglalásával feltartsák magukat, mert nem akarták itt tölteni a bekövetkező kemény telet. Az ország keresztény lakosai e napon küldötteket küldtek a táborba, s valamennyien hűséget fogadva császári védelem alá helyezték magukat. Felajánlották, hogy a Száva innenső oldalára mennek, és a tábornagytól biztos menedéket kértek. Ezzel szemben a városban talált zsidókat rabszolgaként vitték magukkal. 25- én a város teljes elhamvasztása után felszedték a tábort és ismét visszaindultak. A tábort Vissokánál ütötték fel. 26-án elérték Gaknát, hol Kyba ezredes a csapattest tartalékával és a nemzeti katonasággal ismét csatlakozott. Minden elérhetőt lángba borítottak és elpusztítottak. Magukkal vitték a zsidókat és a keresztényeket, kiknek száma napról napra nőtt. E vállalkozás folyamán a keresztények összes vesztesége kb. 40 halott és sebesült volt.
