Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára
27- én elérték Senitzánál az előző tábort. Estefelé jelentette Spork alezredes - ki a visszatérő sereg számára 4 napi élelemmel készen várt -, hogy már 1 napja nem szállítottak utána élelmet. Ez a készlet jól jött, mert a csapatok a beálló hideg és hó hatására igen fáradtak voltak. 28- án kijutottak a nehéz szorosokból és az Orohovicza völgyében ütöttek tábort. Ott a tüzérség és málha ismét csatlakozott. 29- én Schebzénél táboroztak. Spork alezredesnek a portyájával addig vissza kellett maradni, míg Vanduckot felrobbantják és ott kő kövön nem marad. Péterváradró\ Nehem tábornok 28-i jelentése szerint a törökök 22-e óta Belgrád alatt összegyűjtöttek egy kb. 6000 főnyi sereget s azzal Zwornickba kerekedtek fel. 30- a pihenőnap volt. Kyba ezredes 300 lovassal Teschenbe ment felderítésre. Mivel Maglay és Doboy várakat rác milíciákkal akarták megszállva tartani ez a hely akadályt jelentett volna számukra. Szükségük volt arra, hogy mindenkor szabad útjuk legyen Boszniába. Ezután a keresztény hadsereg átkelt a Száván, Eszéknél a Dráván és Budára vonult, majd téli szállásra. E hadjárat alatt szerzett zsákmány nagy mennyiségű viaszból, sok török asszonynépből, és felszabadított keresztényekből, nagy mennyiségű kis és nagy állatokból állt. A felégetett házak számát 12 ezerre becsülik, köztük 400 falu volt. Ezalatt a horvát bán sem volt tétlen, hanem mikor seregével átkelt az Una folyón, és ezt a törökök meg akarták akadályozni, megverte őket, s elfoglalva Meydon szorost, Banja-Lukáig végigportyázta a vidéket, sok falut és nagy területeket felgyújtott, majd gazdag zsákmánnyal és sok fogollyal tért vissza. Pétervárad parancsnoka parancsa szerint 7/fe/t ismét megerősítette, egy helyőrséget helyezett ott el, hogy figyelje a török mozdulatokat és szándékot Temesvárt illetően, és onnan mindenkor jelentést küldhessen. ÚJPALÁNKA ELFOGLALÁSA ÉS LEROMBOLÁSA 31- én Rabutin tábornok 3000 lovassal, valamelyes nemzeti milíciával, 6 ágyúval és lőszerrel Újpalánka 83 ellen vonult, azzal a szándékkal, hogy ezt megtámadja. Nov. 5-én odaérkezve a törökök már hírét vették szándékának, ezért alaposan növelték a helyőrséget, és a helyet nagy sietve még jobban megerősítették. Ettől eltekintve az említett tábornok a hó 6-án olyan hévvel támadta meg a palánkot, hogy azt 3 órás harcban, karddal a kézben elfoglalta. 500 janicsárt, 300 török lakost lekaszaboltak, s csak 32 asszonyt és 50 gyermeket vetettek fogságba. Császári részről 10 német, és 4 rác volt a veszteség, nagyobb részük sebesült. Az őrhelyen többek közt 12 öntött ágyút, 6 zászlót és nagyon kevés élelmet találtak. A következő nap letarolták a helyet, mindent felégettek, ami nem volt elvihető; az állandó fenyegetettsége miatt karba helyezni nem tartották tanácsosnak. A Dunán horgonyzó török fregattok és sajkák kényszerűségből maguk is tanúi voltak az erőd lerombolásának, de mindezt erőteljes tüzükkel sem tudták megakadályozni. Mikor Újpalánkát földig lerombolták, a haditanács úgy döntött, hogy gróf v. Herberstein a folyóparton vonuljon Pancsovára, és annak palánkjával ugyanígy járjon el. Ám a törökök ezt a fáradságot „megtakarították" neki, megérkezése előtt maguk borították tűzbe a helyet, csak néhány ágyút hátrahagyva nagy zavarral vonultak vissza. Ezzel az oly szerencsés hadjáratunk befejeződött, miután Savoyai herceg más tábornokokkal Bécsbe érkezett, és mindenről részletes jelentést tett.
