Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

másik balra Zwornick irányába, a harmadik Kiba ezredes

72 parancsnoksága alatt, egyenes úton előttük vonult. A következő nap: 13-án, igen nehéz volt az útjuk a szurdokok, a sok hegy, cserje s az építetlen utak miatt, de a talaj is igen mély volt. 14- én folytatták menetüket Kotor alá, hová délután 1 órakor értek. DeKyba ezredes nem tartotta tanácsosnak, hogy előcsapatával tovább vonuljon, mert semmit sem hallottak a szokásos lövöldözésen kívül, és emellett teljesen ismeretlen volt a boszniai törökök szándéka. Erre Savoyai Jenő herceg haditanácsot tartott, elhatározták, hogy Kyba ezredes vonuljon a ßrooftol csak 3 órányira levő Doboyhoz. A várnál táborozzék le, s tegye az utakat járhatóvá. Mellérendelték Riet ezredest

73 néhány tiszttel és 100 lovassal. Alig küldték el ezeket, mikor parancsot adtak a Caprara ezredbeli alezredesnek, grófv. Montecuccolinak,

74 egy őrnagynak, s egy altisztnek, hogy 400 lovassal kövessék Kybát, őt a jelzett várnál leváltva és őt követve Maglay várnál ugyanúgy cselekedjenek. 15- én sok szoros miatt ismét nehéz volt az út, úgyhogy a lovasság du. 1 órakor, a gyalogság egy és fél órával alkonyat előtt ért a táborba, a tüzérség még később, a málha pedig egyáltalában nem. Ezúttal a tábort Doboy-nál, a Boszna folyó mellett Ussorátő\ nem messze ütötték fel. Doboy elég magas hegyen, régi építésű vár, oldalával a folyó mellett fekszik. Felszólításra semmiképp sem akarta megadni magát. Szükségessé vált egy hatágyús üteget éjjel a szemközt levő magaslatra felállítani, a víz felé pedig tüzelőállást készíteni 2 mozsár számára. Mikor 16-án hajnalban a helyőrség látta a helyzet komolyságát - anélkül, hogy egy lövést tett volna - kapitulációt kért. Ezt csak úgy adták meg, hogy ha a fegyveresek kényre-kedvre megadják magukat, a többiek, fegyvertelenek, asszonyok és gyermekek török területre lesznek kísérve. 80 fegyveres volt, 5 tiszt parancsnoksága alatt. Az asszonyok és gyermekek elég számosak voltak. A várban keveset találtak: néhány állatot, 1 kiságyút, néhány mozsarat, valamelyes lőport, élelmiszert és 4 lobogót. E napon egyébként pihenő volt, várták a málhát. De előre küldtek néhány utászt 1 kapitánnyal és 100 lovassal, kik az utak javításán dolgozókat fedezték. Ugyancsak kikülönítettek 50 lovast egy kapitány alatt, hogy kísérjék azokat a kocsikat, melyek SrocYból élelmet hoznak, és Doboy helyőrségét odaszállítják. 17-én tovább folytatódott a menet a Boszna folyó mentén Maglay-\g. 300 lovas s 400 gyalogos átkelt a folyón, hogy a túlparton levő várat lerohanják. A bent lévő helyőrség nem sokáig kívánta magát „elzáratni", túszokat küldött ki s kapitulálni akart. Mielőtt azonban megegyeztek volna, a horvátjaink betörtek a palánkba, és egész a várfalig jutottak. Attól való félelmükben, hogy megostromolják őket, avarból kődobálással és lövésekkel védekeztek. Azonban megszüntették hamarosan az ellenállást, és a kapitulációt olyan formán hajtották végre, hogy a helyőrség és a benne lévő összes férfiak és asszonyok, a gyermekekkel együtt, szabad elvonulást kaptak, de semmit sem vihettek magukkal. A következő napon a helyőrség kivonult. A vár ugyan nem volt erős építésű, de jó volt a fekvése, úgyhogy alig lett volna lehetséges az ágyúkat és mozsarakat tüzelőállásba vinni. Mikor a helyőrség kivonult, összezárták őket a közelben levő szép mecsetbe, átkutatták a várat, elvették tőlük az élelmet, s mindazt, amit magukkal akartak vinni, amíg Tesanjig érnek. A várba való visszatéréskor megtartott vizsgálatnál találtak: 6 zászlót, 3 kiságyút, 3 lárma-mozsarat,

75 valamelyes lőszert és élelmet. A helyőrség 2 bég és 5 aga parancsnoksága alatt 200 harcképes emberből állt; ezenkívül még 100 asszony és gyermek vonult ki. Megtudták tőlük, hogy a chihaja, vagyis a boszniai