Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

pasa tisztje, aki ennek a halála után a parancsnokságot viseli, valamelyes legény­séggel Ostrovac-r\á\ van. Még aznap felkerekedett a hadsereg és folytatta mene­tét a schebzel szorosig. A vonulás alatt jelentés érkezett Kyba ezredestől, hogy az a vár, nem úgy, mint a többiek - jószántából nem akarja megadni magát, s mivel a helyőrség 200 főnyi, védekezni akar. Mikor Jenő herceg a táborba érkezett, szem­revételezte a környéket, s megállapította, hogy a sík terep felé kettős, és Boszna felé egyes védőfallal és árokkal van ellátva. Majd felszólították a helyet; az ostrom­lottaktól azt a választ kapták, hogy a következő napig gondolkodási időt kérnek. De a tábornoki kar nem akart időt vesztegetni, hanem 400 gyalogost és 300 dra­gonyost, s lovast rendelt oda, (utóbbiak lóról szálltak) ugyancsak előrevonta a tüzérséget, de az a rossz idő miatt csak 1 órával az est beállta előtt ért a táborba. Pontosan megállapították a roham módját; 12 ágyú azonnal tüzelőállásba ment és tüzelt a paliszádra. Éjjel 2 h-kor két helyen megtörtént a roham, a palánkot kis fáradsággal elfoglalták. Kihoztak 3 ágyút, 7 lobogót, felgyújtották a palánkot, mely egész éjjel égett. A császáriak 14-15 halottat vesztettek, és néhány sebesültet. Utóbbiak közt volt a Salm ezrecfbeli 76 báró v. Delm alezredes. 77 Még ezen a napon megérkezett az egy kapitány parancsnoksága alatt levő, jobbkézre, Zvornik felé kiküldött lovasportya. Mindjárt Maglay-ba rendelték, mert az hely és Doboy vár a további rendelkezésig német és nemzeti milíciával lesz megszállva. Ugyancsak jelentett Kyba ezredes is, hogy Vranduck felé vezető úton 200 ellenséges lovassal ütközött meg, kik Schebze helyőrségét akarták megsegíteni. Megtámadta, rész­ben levágta, részben foglyul ejtette őket, a maradékot menekülésre kényszerítette. A foglyok azt vallották, hogy a chihaja, Schebze és Vranduck között 2-3000 em­berrel készen áll, a szorosban különböző sáncokat emel, hogy a császáriaknak kétségessé tegye annak birtokát. 19-én folytatódott a menet az Oronowza-völgyig. Az út fele jó volt, de a másik minél közelebb értek a szoroshoz, igen szük és kellemetlen lett, sok ledön­tött fával akarta akadályozni az ellenség a menetet. Ezért a lovasság 3 h-kor, a gyalogság pedig csak éjjelre ért a táborba, a tüzérség a dragonyosok védelme alatt visszamaradni kényszerült a szoros bejáratánál. Az ellenséget egy magasla­ton teljes készültségben várakozva találták. Mikor azonban aSchebze előtti ágyú­zást meghallották, s észrevették a császáriak közeledtét, olyan sietséggel és ren­detlenséggel vonultak el, hogy az őket üldöző Kyba ezredes néhány fegyvert, sőt ezüsttel kivert kardot talált útközben. Az elővéd Vranduck után a nemzeti milícia kivételével folytatta előnyomulását. 3-4 óra között erős lövöldözést hallottak, majd néhány óra múltán az említett ezredes jelentette, hogy megérkeztek a szoroshoz, az ellenséget állásban találták. A hajdúkat, és a lóról szállt németeket, a magasla­ton lévő ellenség ellen irányította. Ameddig az ellenség csak a hajdúkat látta, megtartotta állását, de mikor észrevette a németeket, nagy kiáltozással, fegyvere­iket eldobva nagy sietséggel hátráltak. Voltak, akik a meredek sziklafalon próbál­tak menekülni, s úgy az állást, mint a várat elhagyták. Ezeknek, a különben ke­gyetlen és gőgös muzulmánoknak számára, most a német katonaság félelmetes lett. 78 Kyba ezredes jelentette még, hogy a chihaja személyesen is jelen volt, és egy rác kapitány majdnem elfogta, s nem tudott volna menekülni, ha nem hagyja vissza a turbánját, ezt a fő díszét. A törökök közül senki nem hitte, hogy a császá­riak képesek lesznek hadsereget idáig vezetni. Hiszen a szorosok miatt majdnem lehetetlen lesz ágyúk odaszállítása - de most teljes rémületben és aggodalommal láthatták, hogy az expedíciónak semmi nem áll ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents