Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)

bizottság javaslatára az összes elbocsátandók létszámának 10%-át visszahelyezhessék állásába. Somogy közvéleménye 1946 februárjában érzékelhette először, ám nagyon is egyértelműen a várható politikai támadás előszelét, amikor olvashatták a Somogyvármegyének a kommunisták megyei konferenciájáról szóló írásait és beszámolóit. A pártgyúlés megnyitásának napján publikált terjedelmes közlemények egyikének már a címében meghirdette Dobó István megyei titkár az alapvető célt: „Harcot hirdet az MKP Somogy megyében a közigazgatási egyeduralom ellen."

74 Az éles hangvételű és személyes támadásokat is tartalmazó cikk konklúziója félelmetes lehetett a közszolgálati alkalmazottak számára: „Felszólítjuk őket (t. i. a reakciós tisztviselőket - Sz. L), tűnjenek el a közigazgatásból és ne várják meg, hogy a dolgozók emeljék ki íróasztalaik mögül, mert abból baj lesz!" Az értekezleten egyébként a pártközpont kiküldöttje, Nagy Imre belügyminiszter ennél mérsékeltebb tónusban szólt a „reakciós apparátusról", mint a demokráciát és annak további fejlődését akadályozó fő tényezőről. Kifejtette, hogy onnan el kell távolítani a többséget alkotó „sváb és gentry fvadékokat", és helyettük a lehető leghamarabb, mint fogalmazott: „a nép demokratikus szellemű fiait" kell beállítani.

75 Az előző fejezetben már említettük, hogy a márciusban hivatalba lépett kommunista alispán egyik alapvető céljának tartotta az „önmagát túlélt" közigazgatási apparátus megtisztítását. A B-listázás előkészítésének időszakában a Somogyvármegyének nyilatkozva nem is titkolta az intézkedés valódi célját, amikor így fogalmazott: „A legfőbb szempont a politikai szempont."

76 A kommunisták megyei választmányának ekkoriban tartott ülésén a titkár a következőket hangsúlyozta még a B-listázással kapcsolatban: „Nagyon fontos volna az értelmiséggel foglalkozni. Az értelmiség számára egy bizonytalan légkört teremtettünk a B-listával. Egyetlen egy megyei tisztviselő nem tudja azt, hogy a B-listára rákerül-e vagy sem. Használjuk ki ezt a bizonytalan helyzetet. Olyan egyént azonban, aki a B-listára kerül, nem kell felvenni a pártba, mert senkit sem fogunk megvédeni, aki fasiszta."

77 Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy milyen módszerekkel próbálkozhattak a cél elérése érdekében, növelendő a párt befolyását. A somogyi B-listázás folyamatát jelentékenyen befolyásolta végül az a politikai támadás is, amelyet a kommunisták éppen ekkor indítottak Vidovics főispán ellen. Az MKP központi és helyi lapjában cikkek jelentek meg arról, hogy a főispán a háború idején a visszacsatolt Erdélyben kiadott Új-Máramaros c. újság szerkesztőjeként a Horthy-rendszer politikáját propagáló cikkeket jelentett meg. A Kisgazdapárt helyi lapjában maga Vidovics cáfolta és utasította vissza a kommunista lapok állításait.

78 Miután a főispán korábban az FKGP egyik országos főtitkárhelyettese volt, ügye nem véletlenül vált „nagypolitikai" kérdéssé. A nemzetgyűlésben a Kommunista Párt egyik képviselője interpellált, s a belügyminisztérium közvetlen felügyeletével megindult ellene a nyomozás. Vidovics sorsa ettől a pillanattól már az országos politikai csaták és alkudozások függvénye lett. A Baloldali Blokk pártjainak Kaposvárott 1946. május 26-án tartott nagygyűlésén a vezérszónok Rákosi Mátyás MKP főtitkár kifejtette, hogy a Vidovicshoz hasonlóktól meg kell szabadulnia a Kisgazdapártnak, s nem lehet tovább az ilyen ember Somogy megye főispánja. Felmentése tehát már csak idő kérdése