Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)

Az alaprendelet ide vonatkozó részét érdemes pontosan megismerni, mert Somogyban is gyakran éles formákat öltött a képviselő-testületek újjáalakítása körüli politikai küzdelem. „A nemzeti bizottságok, mint a demokratikus pártok helyi szövetségei, politikai szervek, tehát maguk ne illeszkedjenek be a közigazgatás szervezetébe. Ellenben a nemzeti bizottságokon keresztül kell újjáalakítani az önkormányzati testületet oly módon, hogy abban minden demokratikus párt, ezek híján, illetve ahol csak egyes pártok alakultak meg, kiegészítésül, a szakszervezeteken és egyéb társadalmi és érdekképviseleti szervezeteken keresztül a társadalom minden rétege választás nélkül is arányos képviseletet nyerjen."

52 A végrehajtást szabályozó újabb rendelkezésben úgy pontosították a fentieket, hogy előírták: a nemzeti bizottság állapítja meg az egyes pártok és szakszervezetek képviseleti arányát. A viták természetesen főként az arányokról bontakoztak ki, de a pártok helyi szerveződésének eltérő üteme miatt a megalakítás módja is gyakran vezetett helyi konfliktushoz, amely esetenként a pártok megyei vezetőinek szintjén is ellentéteket okozott. Ebben a tárgykörben elsőként Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának (a megyei önkormányzati testület) újjáalakításával kapcsolatban kialakult, hosszan elhúzódó politikai küzdelemmel kell foglalkoznunk. A testület megalakításának története pregnánsan tükrözi a korabeli somogyi pártpolitikai küzdelmek lényeges sajátosságait. A terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőségünk a testület újjáalakulása körüli harcok minden szakaszának bemutatására, de mindenképpen foglalkozni kívánunk azokkal a pillanataival, amikor egy-egy időleges kompromisszum jött létre, majd pedig sor került a testület végleges megalakítására.

53 A törvényhatósági önkormányzat újjáalakítása csak a főispán kinevezése után kerülhetett napirendre, mert ő töltötte be annak elnöki székét. 1945 júniusától szeptemberéig tartott a bonyodalmas ügy első szakasza. Az ismert országos politikai fejlemények ennek a vitának az alakulására voltak a legközvetlenebb hatással. A kommunisták, de lényegében az SZDP és az NDP helyi képviselői is úgy ítélték meg, hogy a Somogyban gyorsan megerősödő Független Kisgazdapárt a „reakció gyűjtőhelye", ezért talán mindennél fontosabb politikai célnak tekintették azt, hogy többséget szerezzenek a törvényhatósági bizottságban. Ez a törekvés hatványozottan erősödött meg a nemzetgyűlési választások után. A Független Kisgazdapárt magatartását az a szándék határozta meg ebben az ügyben, hogy növekvő társadalmi befolyását legalább egy mérsékelt többségi pozícióra tudja átváltani a megyegyúlésben. Ennek a célnak az elérésében természetes módon számíthattak a kisgazdapárti főispán közreműködésére, annál is inkább, mert az ő feladata volt az újjáalakítás levezénylése. További lehetőséget jelentett számukra a Polgári Demokrata Párt, amely a politikai orientációja miatt együtt haladt - legalábbis Somogyban - az FKGP-vel. A nemzeti bizottság 1945. június 24 ülésén tárgyaltak arról, hogy az egyes pártok milyen arányban képviseltethetik magukat a törvényhatósági bizottságban. A résztvevők éles vita után fogadták el szótöbbséggel az MKP határozati javaslatát úgy, hogy az egyszer már lezárt vita és többek eltávozása után a kommunisták puccsszerűen ismét előterjesztették a számarányokra vonatkozó javaslatukat. A határozat értelmében a 120 fővel megalakítandó) testületben az FKGP-nak 40, az SZDP-nek 30, az MKP-nak 20, az NPP-nek és PDP-nak 15-