Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)
született a személyéről. Az FKGP és a PDP képviselői elhamarkodottnak tartották, hogy az éppen megalakulóban lévő megyegyűlés előtt alispánt jelöljön a nemzeti bizottság, hiszen napokon belül meg fog szűnni közigazgatási hatásköre. A Kommunista Párt és szövetségeseinek delegáltjai azonban szótöbbséggel keresztülvitték Tömpe alispánnak történő behelyettesítéséről (a közgyűlés általi véglegesítésig) a belügyminiszterhez felterjesztendő határozatot. A döntést ellenző két párt természetesen fellebbezést nyűjtott be a főhatósághoz, miáltal kialakult egy sajátos jogi-politikai helyzet. Beadványuk indokolásában ugyanis annak a február 26-i nemzeti bizottsági ülésnek a döntésére hivatkoztak, amelyet a törvényhatóság újjáalakítása ügyében ugyancsak kifogásoltak a belügyminisztérium előtt. Igaz, hogy Tömpe előképzettségének hiányára 49 is hivatkoztak, de az új jogszabályok adta lehetőségek miatt ez nem volt éppen erős érv. Tehát viszonylag könnyű helyzetben volt az ekkor már kommunista vezetésű minisztérium, amikor Tömpe kinevezését jóváhagyta. Még ugyanezen a napon, azaz 1946. március 14-én letette a hivatali esküt a főispán előtt, majd állása akkor vált véglegessé, amikor a március 22-én újjáalakított törvényhatósági bizottság közgyűlése véglegesen kinevezte az alispáni, Nádasdyt pedig a vármegyei főjegyzői állásba. 50 Az alispáni tisztség körüli küzdelem befejező szakasza véleményünk szerint a helyi presztízscsaták közé sorolható az előzetes - országos - pártközi megegyezések miatt. Tehát nem kismértékben arról volt szó, hogy az érintettek saját tagságuk és szimpatizánsaik előtt igazolják a korábbi álláspontjuk melletti kitartásukat. A kommunisták a küzdelem utolsó szakaszában nem nagyon titkolták a tisztség megszerzésétől remélt változásokat. A Somogyvármegyének az alispánjelölttel készített interjújából megtudhatta a helyi közvélemény, hogy alapvető feladatának tartotta az „önmagát túlélt, reakciós" közigazgatási apparátus megtisztítását. 51 A nyilatkozattal kapcsolatban megjegyezzük, hogy ekkoriban már kibontakozóban volt az MKP-nak az a politikai akciója, amellyel mintegy vissza kívánta verni a kisgazdáknak a pozíciók arányosítását célzó fellépését. A többi vármegyei és városi, valamint az államigazgatási hivatalok vagy intézmények vezetői tisztségének betöltése a fentiek függvényében, a pártok közötti egyezkedések és alkudozások eredményeként történt meg. Ezekkel kapcsolatban összességében megállapíthatjuk, hogy a munkáspártok, különösen az MKP, a társadalmi befolyásukhoz képest erősen felülreprezentált pozíciót harcoltak ki maguknak, amely később csak erősödött. A pártok konfliktusai a helyi önkormányzatok újjászervezése körül A Függetlenségi Front pártjai 1945 elejétől energiák jelentős részét fordították arra, hogy az újjáalakítandó régi közigazgatási szervezetben minél nagyobb befolyásra tegyenek szert. A kormány vonatkozó rendeletei egyértelműen a koalíciós politikai erőkre bízták az újjászervezést oly módon, hogy a megyei, valamint a településeken alakult nemzeti bizottságok feladatává tették az önkormányzati testületek összehívását. Az önkormányzatok politikai összetételének formai és tartalmi kérdéseiről azonban úgy rendelkeztek a jogszabályokban, hogy azok lehetőséget adtak az eltérő értelmezésekre.
