Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)
dunántúli kisebb-nagyobb városok adataival egybevetve ez átlagos eredménynek tekinthető. Ez a megállapítás lényegében érvényes az FKGP 57,7%-os támogatottságát illetően is, viszont az MKP-re leadott szavazatok száma és aránya tekintetében Kaposvár azon városok közé sorolható, ahol ez a párt alacsony támogatottsággal rendelkezett. A falvakban a Kisgazdapárt támogatottsága majd mindenütt igen magas volt. így pl. a marcali és a csurgói járásban elérte a 85%-ot. A járások viszonylatában figyelemre méltóak a szigetvári járási eredmények, ahol az SZDP a választók 15%-ának bizalmát elnyerte. Ez a magas arány döntően az iparosodott Szigetvár szavazási arányainak volt köszönhető, de nem kizárólag annak. Az átlagoshoz képest érdekesen alakultak a szavazási eredmények a kicsiny igali járásban, ugyanis ott az NPP megszerezte a szavazatok több mint 10%-át, holott a tabi járásban volt a legmagasabb a párt szervezettsége. Igaz, hogy ott is meghaladta a 9,6%-ot a párt iránt bizalmat tanúsítók aránya. A somogyi választási eredmények komoly reakciókat váltottak ki az egymással leginkább vetélkedő MKP és FKGP országos központjaiban. Az utóbbiak Somogyot úgy könyvelhették el, mint amely a párt legerősebb bázisterületei közé tartozik, hiszen itt érte el pártjuk a második legmagasabb szavazati arányt. Ennek a pozíciónak a megőrzése céljából egyebek között saját napilapot indítottak 1945 decemberében Somogyi Hírlap elnevezéssel. A kommunisták lényegében úgy értékelték a helyzetet, hogy az FKGP volt a somogyi választási kudarcuk alapvető oka, ezért a következő időszakban itt különösen éles támadásokat indítottak a kisgazdák ill. vezetőik ellen. Ezek sikere érdekében a kipróbált illegális kádert, Dobó Istvánt 25 állították a vármegyei szervezet élére 1946 januárjában. Az általa küldött helyzetértékelések 26 alapján csikarta ki az MKP vezetése a kisgazdapárti vezetők beleegyezését a kommunista alispán kinevezéséhez. A két párt folyamatos vetélkedése rányomta bélyegét a következő másfél éves időszak somogyi politikai történéseire. Az egyik párt a befolyásának megőrzése, a másik pedig annak nagymértékű fokozása érdekében gyakorta tartott nagyszabású tömeggyűléseket, lapjaik pedig szinte folyamatosan polemizáltak az aktuális - országos és helyi kérdések és személyi ügyek kapcsán. A másik három párt statisztaszerepre kényszerült ebben a küzdelemben. Igaz ez a megállapítás még a kommunistákénál nagyobb támogatottsággal és hozzájuk hasonló taglétszámmal rendelkező helyi szociáldemokratákra is. Ok és az NPP gyakorlatilag az MKP politikájának „foglyaivá" váltak, míg a Polgári Demokrata Párt legtöbbször a kisgazdák „segédcsapatának" szerepét töltötte be Somogyban. A nemzeti bizottságok és a pártok Somogyban A koalíció a háború végén meghirdetett demokratikus elvek jegyében kívánta újjáalakítani a hatalmi-politikai intézményrendszert. Az új intézmények létrehozásának konkrét módozatairól és működésük tartalmi, szervezeti kérdéseiről természetesen komoly viták közepette születtek meg a döntések. Ezeket, az elvi és gyakorlati kédésekről folytatott vitákat azonban behatárolták egyfelől a nemzetközi feltételek, másfelől pedig a katasztrofális gazdasági és szociális körülményekből fakadó nehézségek. Nem képezik a dolgozat tárgyát
