Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

Olvasói kör, terjesztés A megyei és helyi lapok túlnyomó többségét előfizetés útján értékesítették. (Emellett könyvesboltok, trafikok árusították: Kaposváron a harmincas években tíz helyen lehetett kapni újságot.) A megrendelők részben az üzemés üzlettulajdonosok, földbirtokosok, részben a pénzvilág, az államigazgatás vezető munkatársai, tanárok, lelkészek és különböző intézmények - meg persze kávéházak, egyéb vendéglátóhelyek - köréből kerültek ki. Szélesebb rétegekhez, a kispolgárság tagjaihoz - kisiparosokhoz, kiskereskedőkhöz -, paraszti családokhoz csak elvétve jutottak el. Pedig népszerűsítésükre változatos módszert alkalmaztak a szerkesztőségek ill. kiadók, az öndicsérettől a különböző kedvezményekig (balesetbiztosítás, olcsó külföldi utazás, műsoros rendezvények stb.). A terjesztési eredménytelenség - nem nevezhetjük másként az ismert adatok szerint - feltehetően annak a következménye, hogy a harmincas években már vidéken is több fővárosi újság közül válogathattak az érdeklődők, melyek részletesebben közölték a politikai események friss híreit, színvonalasabb elemzésekkel megtoldva a tudósításokat. (Persze nem a Friss Ujságféle bulvárlapról van szó.) Maga az újságolvasás tehát fejlődött az országban, így vidéken is, de a megyei és helyi lapok ugrásszerű növekedése csak az 1960as években indul meg - akkor viszont az országos lapok rovására is. Sajnos kimutatások a terjesztésről nem állnak rendelkezésünkre. így közlésünket részben a közigazgatási iratokban elvétve talált jelentések és a lapok itt-ott elejtett megjegyzései alapján állíthattuk össze. Eszerint induláskor a legnagyobb példányszámú lap az Uj-Somogy volt - 1919 októberében 4000 példányban nyomták naponta. Ez feltehetően egyrészt annak volt köszönhető, hogy a lap akkor még helyi orgánumként, egyedül volt a piacon, másrészt a világháború utáni hónapokban igencsak nagy volt a híréhség, melyet vidéken még nem tudtak kielégíteni a fővárosi lapok. Amikor azonban megjelent a Somogyi Újság és a Délsomogy, az olvasóközönség megoszlott a lapok között, de úgy, hogy összességében csökkent a példányszám. Ezt bizonyítja a Somogyi Újság beszámolója - hasonlóval sajnos később nem találkozunk -, amely szerint 1920 decemberében a lap 21 870, az Uj-Somogy 18 084 példányban jelent meg.

65 1921-ben pedig a karácsonyi forgalom így alakult: Uj-Somogy: 741, Somogyi Újság: 548, Délsomogy: 94 eladott lap. A kinyomott újságok a következő években 1000-1200 között mozogtak, és ezt a teljesítményt még 1943-ban sem tudták felülmúlni.

66 A helyi újságok közül a Drávavidék és a Csurgó, illetve az utóbbi községben megjelent Belső-Somogy 500, a Szigetvár 400 példányban jelent meg. A Délvidék viszont 1929-re 1200-ra tornázta fel magát. A kiadók állandó anyagi gondokkal változatlanul küszködtek: drága volt a papír, gyakran kellett emelniük az árakat, a pénztelenség viszont egyre általánosabbá vált. A hirdetések nagyobb hasznát továbbra is a fővárosi ügynökségek fölözték le. Igaz, minden lap részesült állami támogatásban - a kormány iránti lojalitás fejében -, de a helyi újságoknak nyújtott havi 40, majd 80, a Somogyi Újságnak és az Uj-Somogynak adott 180-180 Pengő túl sokat nem jelentett. Egyéb támogatásban sem a helyi ill. megyei önkormányzat, sem annak közüzemei nem részesítették a lapokat.

67 A pénzintézetek azonban feltehetően - a kor szokása szerint - hirdetések, közlemények megjelentetése fejé-