Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)
Természetesen egyre erőteljesebb hangot kaptak a fasiszta eszmék illetve azok szervezeti keretekben való megnyilvánulásai. A Somogyi Újság ugyan 1934-ben még erős gyanakvással írt a hitlerizmusról, elsősorban világnézeti okok miatt: szembeállította vele a katolicizmust, amely „egyedül áll őrt az emberiség értékei mellett." Ugyanebben az időben viszont példaként említette az olasz fasizmus Cartáját, amely a termelést szövetkezeti alapon akarja átszervezni. A későbbiekben, a fajvédő mozgalmak felélénkülésének időszakában meglehetősen nagy a bizonytalanság a nemzetiszocializmus fogadásában a somogyi sajtóban is. A Somogyi Újság elsősorban arról az oldalról vizsgálja az egyre erősödő áramlatot, hogy milyen a világnézete, pontosabban: mennyiben fogadja el a kereszténység tanításait. Aggódva állapították meg a cikkírók: Szálasiéknak sem a katolicizmus, sem másféle pozitív kereszténység nem kell. „Új vallást alakítanak ki, talán valami ősi pogányságot... Ingovány ez - olvashatjuk a keserű szavakat - amelyben elmerülünk. Nem is kellenek a jóhiszemű embereknek." 37 Alig egy hónap múlva azonban már másként vélekedtek a keresztény lap szerkesztőségében is. Úgy látszik, megtalálni vélték azt a közös platformot, amelynek alapján a többi érdekellentét megoldható. Ezt olvashatjuk a lapban: „A szovjet elleni küzdelemnek két elővonalbeli harcos ellenfele van: a katolicizmus és a nemzetiszocializmus." 38 Érdekes módon hiába keressük nyomát a két megyei lapban a nevezetes 1943-as balatonszárszói konferenciának, melyet a Magyar Elet Tábor Könyvbarátainak Társasága rendezett. Még hírben sem tájékoztattak e nagy jelentőségű kulturális, de inkább politikai eseményről. Pedig az előző év júliusban tartott SDG- (Soli Deo Gloria) konferenciáról részletesen beszámolt a Somogyi Újság, Ahol „papok, írók, nevelők, szellemi és testi munkások jöttek össze, hogy tisztázzák maguk és osztályuk szerepét." Középpontban természetesen a társadalmi reformok álltak. A megújulás szükségességéről mind több szó esett más cikkekben is. Általában szélsőséges és zavaros felfogásban keresték az utat a szerzők a háborúba sodródott Magyarország jövője felé. Az Uj Somogy egyik novemberi számában a magyar sorskérdésről szóló cikk szerzője arról ír, hogy „tagadhatatlanul a szocializmus (? R L.) felé haladunk, de nem lehet idegen formulát átvenni, mert minden valamire való nép maga alakítja ki az élet formáját és életét." A továbbiakban kifejtette: sem a mindenbe belenyugvás, sem a forradalmiság nem célravezető út. „Az utóbbi zavart kelthet és nem kis nemzetnek való, megöli a kis népeket... A magyarságnak nagy vezetők, nagy reformerek kellenek." 39 A harmincas évek második felében és a háborús esztendőkben mind több hivatásos újságíró és külső szerző vállalkozott nagyobb lélegzetű elemző írásokra a Szovjetunióról, a szocializmus építésének körülményeiről, gazdasági, társadalmi és világnézeti kérdéseiről. Visszatérő téma volt a szovjet államban erőteljesen kibontakozott, drasztikus, a tömegek érzékenységét semmibe vevő vallásellenes propaganda megnyilvánulásai. Több elemző cikkben foglalkoztak a lapok a szovjet állam berendezkedésével és irányításával. Érdemes mai szemmel felidézni a.Somogyi Újság egyik 1937-es számában megjelent cikket. A szerző, miután megállapította, hogy „minden náció nyelvét hivatalosnak nyilvánították az orosz mellett", így folytatta:
