Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

is jelentett), de ez nem jelent előnyt - teszi hozzá, katonai szempontból. Gr. Secsény tulajdona (a nevet rendszeresen elírja, ennek - hallomás utáni - leírása túl nagy feladat volt egy nyilván nem magyar anyanyelvű mérnöknek!) Nagy uradalmi épület található itt, ami repülő kórházzá (fliegende Spital) vagy magazinná alakítható. Ebben a helységben majdnem mindenféle mesterember megtalálható. (A mérnök itt a Professionist szót használta az opifex, a kézműves mesterség megjelölésére!) A fentmaradó lakosság paraszt, akik részint szőlőművelésből, részint földművelésből élnek. Többnyire erősek, egészséges testi felépítésűek és munkabírók. Erről a jelentésről lerí, hogy olyan katonaember írta, aki a sorozási követelményekkel is tisztában van, s a sokszor használt Nothfälle, szükség esetén kifejezés azt is megmagyarázza, hogy miért jegyezte fel gondosan a lakosság erejét, munkabírását. Érdemes ezeket a megjegyzéseket szembesíteni a megyei leírás anyagával, amely ugyanaz időben készült. Ez a „tudósítás" a sok uradalmi épület mellett egy katonai kvártélyházról és egy gyógyszertárról is megemlékezett. Leírja azt is, hogy a határ keleti része sík ebben a mezővárosban, és itt termelik a gabonát. A nyugati rész hegyes-völgyes. Szőlőhegyén a legnemesebb fehér és vörös bor terem. Lakosai magyar katolikusok, templommal, plébániával. Megemlíti még az oppidum vásárszabadalmait és a dicső múltat sejtető hajdani várkastély alapjait. A Marcali melletti Boronka falu 1812-ben már a kaposi járásban feküdt. A megyei leírás szerint három Gálnak volt a birtoka, sík, széles határral. Róm. katolikus magyarjainak temploma volt itt, amely a marczali plébánia leányegyháza volt. A hadmérnök kb. ugyanebben az időben 50 házat és 50 istállót jegyzett fel Boronka faluban, ahol 1000 embert és 250 lovat tartott elhelyezhetőnek. 12 ló és 90 ökör alkotta az állatállományát. Megjegyzésében jelentéktelen kis helynek említi a postaút bal oldalán fekvő Boronkát, amelynek semmi katonai jelentősége sincs. Csupa paraszt lakik benne, akiknek általában jeles javai vannak. Ezt is Széchenyi-birtoknak mondja, ami nyilván tévedés. Tsemend, vagy ahogyan a megyei leírásban szerepel: Csömend a hadmérnök szerint: szétszórt falu, többnyire kicsi és rossz házakkal, eredetileg Colonia, vagyis telepített falu. Gróf Széchenyi birtoka. Lakosai szegények, akik részint kevés földjük műveléséből, részint napszámból élnek, amelyhez a Széchenyiek közeli erdejében jutnak. - A megyei leírás a Mérey család birtokának mondja, lapályos határral, magyar katolikus lakossággal.

156 Feltételezhető, hogy a megyei leírás tudja pontosabban a jogi viszonyokat, de a Széchenyiek birtoka a szomszédban volt, lehet, hogy valóban azok adtak munkát a csőmendieknek. A megyei monográfia ismét más tulajdonosokat említett Csömend földesuraiként, de az 1850-es évektől már a Széchenyieké volt a csőmendi határ nagy része.

157 A hadmérnök beutazván ezt a területet, elsősorban a katonai szempontokat tekintve írta le a tudnivalókat, így az ottani tulajdonviszonyok kevéssé érdekelték, kivéve azt az esetet, amikor igénybe vehető épületekről írt. Csömend faluban azonban ilyeneket nem talált. Ottjártakor 60 házat és 50 istállót jegyzett fel. 1200 ember és 250 ló számára jelölt meg elszállásolási lehetőséget. A település állatállománya ekkor 6 ló és 80 ökör volt.