Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

1812-ben Festetics-falu, hegyes-völgyes határú, szántóföldjei egy kiemelkedő síkságon vannak. Lakosai németek, akik között néhány magyar él. Római katolikusok, papjuk, templomuk van. L. Nagy művében László (Szent) falu neve németül és horvát nyelven is szerepel, katolikus temploma van; 102 házban 800 lelket jegyzet fel (12 volt izraelita, a többi katolikus).

103 A következő falu Boldogasszonyfa. II. József idején közbirtokosok lakhelye volt, 59 házban 353 lakost jegyeztek fel. Vályi lexikonában Asszonyfa néven szerepel, magyar nevén kívül horvátul is. „Elegyes" falu, ami vegyes lakosságot jelent, földesura Igmándi, lakosai katolikusok. Határa különböző javakkal bővelkedik, legelője középszerű, de dohánya „jeles", határa első osztályú.

104 A hadmérnök 230 férfi és 210 női lakost jegyzett fel határában, 60 ház és 50 istálló szerepel még a listán; 1500 férfit és 120 lovat lehetett ott elszállásolni. Az állatállomány 84 ló, 70 ökör és 300 juh volt ekkor. Az átjárás a falun nyáron jó, de zivatar, csapadékos idő esetén rossz. Keletről utazható volt, dominált. A talaj agyag, a lejtőkön gabona és szőlő volt, s erős, egészséges lakosai ebből tartották fenn magukat. Ezenkívül hordókat készítettek és szállítottak a borvidékekre. Szekszárdtól Pécsig. A település elöljárójának a szolgabírót mondja. A települést körülvevő hegyeket magas törzsű lomboserdők borították. 1812-ben a megyei leírás Boldogasszonyfalva néven említi. Az Igmándi család faluja, hegyes-völgyes, erdős határral, de szántóföldjei és jó bort termő szőlőhegye is van. Lakossága német, a szentlászlói plébánia leányegyháza. L. Nagy művében Asszonyfa (Boldog) néven szerepel, 67 házban 513 katolikus lakosa volt.

105 E faluval kapcsolatosan a hadmérnök leírása azért érdemel külön figyelmet, mert egyik forrás sem számol be a községben folyó hordókészítésről, csupán ez az idegen katona. Pedig ez gazdaságtörténeti szempontból különös figyelmet érdemel. Az útnak következő két állomása: Bőszénfa (amelyet a hadmérnök Bőzénfának ír) és Simonfa. II. József idején az előbbi Festetics Lajos gróf falva volt, s 59 házban 286-an laktak, Simonfán Somssich József volt birtokos, és 41 házban 273 lakost jegyeztek fel. Vályi lexikonában Bászénfa a szigeti járásban fekvő német faluként szerepel, amely Festetics-birtok, katolikus lakosokkal, szőlőhegyekkel. A termőföld viszont ott „vizes és sovány s határja is szoros". III. osztályú. - Simonfa viszont horvát falu volt, a lexikon adatai szerint: „lakosai külömbfélék". Szentbalázs filiája. Középszerű határa volt, legelője, makkja és fája volt, de a „földgye néhol vizes".

106 Mezőgazdasági szempontból ilyennek látta ezt a két falu Vályi a 18. század végén. Egy évtizeddel később a hadmérnök a következőket emelte ki: Bőszénfa lakosainak számát 380 főnek becsülte (200 férfi, 180 nő), a faluban 56 ház és 40 istálló volt, 1200 férfi és 200 nő volt elhelyezhető. Az állatállomány 45 ló és 60 ökör volt. A községen való átjárás nyitott, széles és minden időben járható. Nyugatról és délről elkerülhető („Kann... darneben gefahren werden") minden oldalról dominál. A talaj agyagos, gabonával, illetve a hegyoldalak szőlővel vannak beültetve. A falu lakosai erős, munkabíró emberek, akik földművelésből élnek, de főként hordókat készítenek, és azokkal a borvidékeken kereskednek, Szekszárdtól Pécsig. Elöljárójuk a bíró, de a faluban